Képmás a falon: miért más a szobor és a festmény?
Oberlander Báruch rabbi egy Milánóban látott családi képfal kapcsán beszél a képmások háláchikus megítéléséről. A fényképek között különleges helyet foglal el a Lubavicsi Rebbéről készült nagyméretű festmény, amelyet Hendel Lieberman, a világhírű hászid festő készített. Lieberman a Szovjetunióban még a kor világához illeszkedő munkásábrázolásokat festett, majd 1947-es távozása után egyre inkább a hászid élet jelenetei, régi zsidó alakok és közösségi emlékek kerültek művészetének középpontjába. A festmény személyes értékét az is növeli, hogy a művész az esküvő alkalmából ajándékozta Oberlander rabbi apósának.
A kép felvet egy gyakori kérdést: miként egyeztethető össze az emberábrázolás a Tízparancsolat képmásokra vonatkozó tilalmával? Egyes kabbalisták szigorúbban viszonyultak az emberi arc ábrázolásához, és lelki szempontból aggályosnak tartották. A háláchá azonban különbséget tesz a háromdimenziós és a síkban készült képmások között. A teljes alakos, térbeli szobor különösen problematikus lehet, míg a kétdimenziós fénykép vagy festmény megengedett.
Ezért lehetnek a zsidó otthonokban családi fényképek, esküvői képek, valamint nagy rabbik és cádikok portréi is. A Rebbe képe különösen sok hászid családban kap helyet a falon. Nem vallási tárgyként tekintenek rá, hanem olyan emlékeztetőként, amely felidézi a Rebbe személyiségét, tanításait és az emberre bízott küldetést. A kép így egyszerre családi emlék, műalkotás és lelki ösztönzés.
