Bűnbocsánat után már az öröm felé kell menni
Oberlander Báruch rabbi a nagyünnepek különös ritmusára hívja fel a figyelmet. Ros hásánától Jom kipurig komoly, önvizsgálattal teli időszakot élünk át. Jom kipurkor huszonöt órán át böjtölünk, bocsánatot kérünk, megtérünk, szembenézünk mindazzal, amit az elmúlt évben elrontottunk. Aztán szinte egyik pillanatról a másikra megváltozik a hangulat: jön Szukkot öröme, majd Szimchát Tóra, a Tórával való tánc.
Ez a két véglet fontos üzenetet hordoz. A tsuvának megvan az ideje. Az embernek fel kell ismernie a hibáit, meg kell bánnia őket, bocsánatot kell kérnie, és ahol lehet, jóvá kell tennie, amit elrontott. De ha a megtérés megtörtént, nem szabad örökre beleragadni a múltba.
A rabbi szerint sokszor éppen ez a nehéz. Az ember újra és újra előveszi ugyanazt a sérelmet, kudarcot vagy rossz döntést, és tovább hordozza magával. Jom kipur viszont azt tanítja, hogy az engesztelés után tovább kell lépni. Ha az Örökkévaló megbocsátott, akkor az embernek is el kell indulnia egy új irányba.
Ezért követi a böjtöt olyan gyorsan Szukkot és Szimchát Tóra öröme. A zsidó élet nem marad a bűntudatnál. A megtérés célja az, hogy új erőt adjon az élethez, a micvákhoz, a Tórához és az örömhöz.
Ez egész évre szóló tanítás. Vannak rossz napok, nehéz időszakok, csalódások és fájdalmak. Ezeket komolyan kell venni, de nem szabad hagyni, hogy végleg meghatározzanak bennünket. A zsidó ember útja tovább vezet: a megbánástól a megtisztuláson át az örömig.
