Fáradtan is táncolt – Gyász és remény a kilenc napban
Oberlander Báruch rabbi egy különleges haszid történettel világítja meg a Tisá böáv előtti gyásznapok kettős üzenetét. Egy cádik fáradtan érkezett egy fogadóba, és szobát kért pihenésre. A tulajdonos azonban észrevette, hogy a vendég egész éjjel táncolt. Reggel megkérdezte tőle, hogyan lehet ez. A cádik így felelt: „Amikor beléptem, hallottam a faliórát. Egy óra általában azt üzeni: még rövidebb az élet, közeledünk a véghez. De ennek az órának az üzenete más volt: minden kattanás azt mondta – közelebb vagyunk a Messiáshoz, közelebb vagyunk a Messiáshoz. Ez akkora örömmel töltött el, hogy nem tudtam mást tenni, mint táncolni.”
A rabbi hozzáteszi: most, a kilenc gyásznapban, amikor Tisá böávra készülünk – a Szentély pusztulásának emléknapjára –, egyszerre kell átéreznünk a fájdalmat és a reményt. „Nem eszünk húst, nem iszunk bort, nem hallgatunk zenét – erős a gyász. De közben tudjuk: ez csak egy ideiglenes tény. A Szentély fel fog épülni.”
Ez a kettősség adja a zsidó hit különleges erejét: a gyász soha nem csupán visszatekintés, hanem előretekintés is. „Miközben gyászolunk, ott van bennünk a biztos tudat, hogy el fog jönni a Messiás, és akkor a gyász örömre fordul.”
A rabbi áldással zárja: „Legyen minél hamarabb, hogy a gyász helyét átvegye az igazi öröm.”
