Mikor gyűlölni?
Mispátim hetiszakasz – amikor az érzelmeknek is határa van
A gyűlölet sajnos létező emberi jelenség. Nem szép, nem kívánatos, de valóság. A rabbi tanítása azonban nem ott kezdődik, hogy „ne gyűlölj”, hanem ott, hogy még ezt az érzést is tudni kell kezelni. A Tóra nem naiv: számol az emberi természettel, és szabályokat ad arra is, hogyan viselkedjünk akkor, amikor nem a legszebb érzelmeink irányítanak.
A Mispátim heti szakaszban egy különös micvát olvasunk: „Ha látod ellenséged szamarát, amint leroskad terhe alatt, ne hagyd magára, hanem segíts neki.” A rabbi hangsúlyozza: a Tóra itt szándékosan az „ellenség” szavát használja. Nem barátról, nem jóakaróról beszél, hanem arról, akivel rossz viszonyban vagyunk, akit – emberi gyengeségből – talán gyűlölünk is.
A tanítás lényege nem az állat. A szamár csak eszköz. A Tóra üzenete az emberről szól: hiába van benned harag, hiába van konfliktus, vannak helyzetek, amikor félre kell tenni az érzelmeket. Amikor szenvedést látsz, amikor segítségre van szükség, akkor nincs helye a gyűlöletnek. Ilyenkor felül kell kerekedni önmagunkon.
A rabbi szerint ez óriási erkölcsi tanítás. A Tóra azt üzeni: az érzelmek nem uralkodhatnak korlátlanul az emberen. Még a gyűlöletnek is vannak határai. Nem mondhatjuk azt, hogy „nem segítek, mert ő az ellenségem”. A felelősség és az emberség előrébb való.
Ez nem könnyű út. De a zsidó gondolkodás éppen ebben különleges: nem tagadja az érzelmeket, hanem irányt mutat, hogyan lehet uralkodni rajtuk. És néha éppen egy leterhelt szamár mellett tanuljuk meg, mit jelent igazán embernek maradni.
