Szeretni, aki ártott?
Kedosim hetiszakasz – mit jelent valójában szeretni a másikat
A Kedosim hetiszakasz egyik legismertebb mondata így szól: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” Szép mondat, sokat idézett mondat – de éppen ezért nehéz is. Oberlander Báruch rabbi szerint a valódi kérdés nem az, hogy jó volna-e szeretni az embereket, hanem az, hogy hogyan lehet ezt komolyan venni akkor is, amikor a másik ember fájdalmat okozott.
A rabbi felidézi, hogy Freud kételyt fogalmazott meg ezzel a parancsolattal kapcsolatban. Az egyik kérdését könnyű elutasítani: miért kellene „pazarolni” a szeretetet másokra? A rabbi szerint a szeretet soha nem pazarlás. A másik kérdés azonban valódi kihívás: hogyan lehet szeretni azt, aki rosszat tett velem?
A válaszhoz a harmadik lubavicsi rebbe, a Cemách Cedek tanítását idézi. A Tóra nem egyszerűen azt mondja, hogy szeresd a másikat, hanem azt, hogy szeresd úgy, mint saját magadat. Az ember ugyanis önmagát akkor is szereti, amikor tudja magáról, hogy nem tökéletes. Tudja, hogy hibázott, hogy okozott már bajt, hogy vannak hiányosságai – és mégsem fordul el önmagától.
Pontosan ezt a mércét kell alkalmazni a másik emberrel szemben is. Nem azért kell szeretni, mert hibátlan, hanem annak ellenére, hogy nem az. Ahogyan az ember saját magát sem a tökéletessége miatt szereti, hanem azért, mert önmaga, ugyanígy kellene a másik embert is szeretni: emberként, esendően, hibáival együtt.
A rabbi nem állítja, hogy ez könnyű. Ellenkezőleg: ez munka. Belső munka. De éppen ettől lesz valódi a parancsolat. Nem elvont emberszeretetről van szó, hanem arról, hogy az ember megtanuljon úgy nézni a másikra, ahogyan önmagára néz: őszintén, a hiányosságok tudatában, mégis szeretettel.
