Isten majd segít – de addig mi lesz?
A haszid történetek világában gyakran találkozunk azzal a tapasztalattal, hogy az ember nemcsak a megoldásért, hanem az odáig vezető úton kapott erőért is imádkozik. Így történt egyszer egy zsidóval is, aki nagy bajjal érkezett a csodarabbihoz. Hosszasan elmondta a gondját, a Rebbe lehunyta szemét, elgondolkodott, majd ennyit mondott:
„Der Eibisther vet helfen – az Örökkévaló segíteni fog.”
A férfi azonban elszomorodva távozott. A Rebbe fia meg is kérdezte tőle, miért ilyen keserű, hiszen az apja azt mondta, Isten segít.
„Igen – felelte –, de addig hogy fogom kibírni? Mit teszek, amíg a segítség megérkezik?”
A fiú visszaküldte őt a Rebbéhez, aki türelmesen végighallgatta másodszor is, majd így felelt:
„Ahogy a megoldást is az Isten adja, ugyanúgy erőt is ad addig, amíg a megoldás megérkezik.”
Nemcsak a végkifejletben van velünk az Örökkévaló, hanem az úton is, amely elvezet oda. Nemcsak a csoda pillanatában tart meg bennünket, hanem a várakozás, a bizonytalanság és a küzdelem idején is.
Pont erről beszél a heti szakasz is: Isten ígérete Jákobnak így hangzik:
„Nem hagylak el, amíg be nem teljesítem mindazt, amit ígértem neked.” (Brésit 28:15)
A haszid magyarázat szerint ebben benne van az is: „Amíg eljön az a pillanat – addig sem hagylak el.”
A tanítás üzenete világos:
Isten nemcsak a végeredménynél segít. A kitartást, az erőt, a mindennapi levegőt is Ő adja, hogy eljussunk a megoldásig.
