Ne lefelé nézz – felfelé!
Kihez hasonlítsd magadat? – Oberlander Báruch heti tanítása a Ködosim hetiszakaszhoz
„Szentek legyetek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló, a ti Istenetek” – hangzik el a Ködosim hetiszakasz egyik legismertebb és legtöbbet idézett mondata. De mit jelent szentnek lenni? És miért éppen az isteni szentséghez viszonyítja ezt a Tóra?
Oberlander Báruch rabbi a 1276. heti tanításában ennek a versnek a személyes üzenetére hívta fel a figyelmet.
Kényelmes összehasonlítások
A rabbi tapasztalata szerint sokan, amikor a vallási kötelességeikről, fejlődési lehetőségeikről esik szó, hajlamosak védekezni. „Á, nem vagyok olyan rossz. Nézd meg, az is csak ritkán jön zsinagógába, alig tanul Tórát.”
Ez a hozzáállás azonban – mutatott rá a rabbi – félrevezető. „Az ember nagyon könnyen talál olyat, aki nála kevesebbet tesz. És akkor megnyugszik. A probléma az, hogy ezzel nem fejlődik.”
Irány: felfelé
A hetiszakasz kulcsmondata azonban világos útmutatást ad: „Szentek legyetek… mert én szent vagyok.” Azaz – mondja Oberlander rabbi – nem az a mérce, hogy mások mit tesznek. „A Tóra nem azt mondja, hogy legyetek egy kicsit jobbak, mint a szomszédotok. Azt mondja: nézzetek föl rám! Én vagyok a mérce. Arra kell törekedni.”
Ez nem azt jelenti, hogy bárki is elérheti az isteni tökéletességet. De azt igen, hogy a fejlődés iránya felfelé kell mutasson. Nem lefelé, nem oldalra, hanem az Örökkévaló szentsége felé.
Inspirálódni, nem mentegetőzni
A rabbi hangsúlyozta: fontos, hogy az ember olyan példaképeket keressen, akik lelkesítenek, nem olyanokat, akikhez képest „már elég jónak” tűnik. „Lásd azt, aki nálad többet tanul, gyakrabban jár közösségbe, lelkesebben imádkozik. És ne mentegetőzz, hanem meríts erőt az ő példájából.”
Ez a szemlélet valódi spirituális fejlődést tesz lehetővé, mert nem megelégedettségre, hanem továbblépésre ösztönöz.
A tanítás lényege
Oberlander Báruch heti gondolata világosan összefoglalható:
„Aki mindig lefelé néz, könnyen megmagyarázza, miért nem fejlődik. Aki felfelé tekint, talál inspirációt és erőt a továbblépéshez.”
Ez a szentségre való törekvés lényege: nem a tökéletesség elérése, hanem a törekvés maga – egy magasabb, isteni mércéhez igazítva.
Szentségre vágyó élet nem abból fakad, hogy jobbak vagyunk másoknál, hanem abból, hogy minden nap egy kicsit közelebb akarunk kerülni az Örökkévalóhoz.
