Az én számításaim szerint
Smot hetiszakasz – amikor a számok nem jönnek ki
A Smot hetiszakasz elején a Tóra pontos számadással indít: felsorolja mindazokat, akik Jákobbal együtt lementek Egyiptomba. A végösszeg világos és egyértelmű: hetven lélek. Csakhogy ha az ember leül, és végigszámolja a neveket, valami nem stimmel. A listából ugyanis csak hatvankilenc jön ki.
Ez az apró, de zavarba ejtő eltérés nem véletlen. A Midrás nem elsimítja a kérdést, hanem éppen ellenkezőleg: tanítást épít rá. A magyarázat szerint valóban csak hatvankilencen mentek le – a hetvenedik maga az Örökkévaló volt, aki velük tartott. Nem fizikailag, hanem jelenlétével, kíséretként, sorsalakító erőként.
Ugyanez a gondolat tér vissza később is: amikor Izrael fiai kivonulnak Egyiptomból, a Tóra majdnem hatszázezer férfiról beszél. A Midrás itt is hozzáteszi: a „hiányzó” egy az Isten. A számok önmagukban soha nem teljesek, ha az Örökkévaló nincs beleszámítva.
Ez a hetiszakasz így nem matematikai pontatlanságra hívja fel a figyelmet, hanem egy nagyon emberi élethelyzetre. Az ember gyakran számol: hol kellene tartanom, mit értem már el, minek kellett volna már összejönnie. A számítás logikus, mégis valahogy mindig marad egy hiányérzet. Valami nem jön ki.
A tanítás egyszerű és egyenes: amíg az ember Istent kihagyja a képletből, a számok soha nem fognak stimmelni. Nem azért, mert rosszul számol, hanem mert van egy tényező, amit nem lehet kihagyni. Amikor az Örökkévaló bekerül a számításba, a hiány eltűnik – és hirtelen minden a helyére kerül.
A Smot eleje így emlékeztet: az élet nem csak tervezés és összegzés kérdése. Van egy „hetvenedik”, akit nem lehet kihagyni. Ha Ő benne van, a szám végül mindig kijön.
