Felöltöztet – még akkor is, ha vétkeztél
Oberlander Báruch tanítása Brésit hetiszakaszából: az isteni szeretet és segítség nem feltételhez kötött
Az első hetiszakasz, Brésit, az ember teremtéséről és bukásáról szól – de egyúttal a szeretetről is, amellyel Isten az embert a bűn után is körülveszi. Oberlander Báruch rabbi e heti tanításában arra világított rá, hogy a Tóra első, középső és utolsó mozzanataiban Isten jótékonysága jelenik meg.
„A Tóra elején Isten ruhát készít Ádámnak és Évának. Később meglátogatja Ábrahámot betegségében. A végén pedig ő maga temeti el Mózest.”
Ezek a tettek – ahogy a rabbi fogalmazott – „milot cheszed”, jótékony cselekedetek, amelyek számunkra is útmutatást adnak. De a legelső ilyen történet – az Ádám és Éva felöltöztetése – különös jelentőséggel bír.
Ruhát adni – és fel is öltöztetni
A Tóra szavai szerint:
„És készített az Örökkévaló Isten Ádámnak és feleségének bőrruhákat, és felöltöztette őket.” (1Mózes 3:21)
Ez nem csupán arról szól, hogy Isten gondoskodott róluk. A rabbi hangsúlyozta: nem csak a ruhát adta oda, hanem maga öltöztette fel őket.
Ez a részlet elsőre talán apróságnak tűnhet – de valójában egy mély, emberi és isteni üzenet rejlik benne.
Még ha vétkeztél is – Isten nem fordul el
Ádám és Éva ekkor épp most vétkeztek. Egyetlen tiltásuk volt: ne egyenek a tudás fájáról – és megszegték. Mégis, Isten nem fordult el tőlük.
„Az embernek tudnia kell, hogy még olyan helyzetben is, mint Ádám és Éva – amikor vétkezett, amikor hibázott – az Örökkévaló nem zárkózik el.”
Sőt – nemcsak segít, hanem azt is megmutatja: még most is fontos vagy. Nem csak felajánlja a segítséget, hanem el is végzi helyetted a mozdulatot, ha nem vagy képes rá.
Jákov és a felnőtté vált ember
A rabbi ezzel szembeállította Jákov imáját, aki a következőket kéri Istentől:
„Ha kenyeret adsz nekem enni, és ruhát, hogy felöltözzem…” (1Mózes 28:20)
Itt nem arról van szó, hogy Isten öltözteti fel Jákovot. Jákov már felnőtt, önálló, igaz ember – ő már csak a lehetőséget kéri, és maga öltözködik.
„Jákov egy cádik volt. Neki nem kellett megmutatni, hogy Isten akkor is segít, ha bűnbe esett. De Ádám és Éva esetében ez fontos tanítás volt.”
A szeretet nem érdem, hanem létezés
Az üzenet nem csak Ádámnak és Évának szólt – nekünk is szól.
„Még az ember is, aki vétkezett, aki alacsony szintre esett, az Örökkévaló még neki is segít.”
Ez a gondolat súlyos pillanatokban is vigaszt nyújt: amikor elrontottunk valamit, amikor megbotlottunk, amikor úgy érezzük, méltatlanok vagyunk Isten közelségére.
A zsidóság nem a tökéletességről szól, hanem a kapcsolatról. Egy örök, megtörhetetlen kapcsolatról az Örökkévalóval, amely akkor is érvényes, ha épp a leggyengébb oldalunkon állunk.
Egy ölelés ruha formájában
Végül, Oberlander rabbi tanítása egy meleg, bátorító képpel zárult:
„Isten nem csak odaadja a ruhát – fel is öltöztet. Mert még akkor is szeret, amikor nem vagyunk a legjobb formánkban.”
A ruha itt nem csak fizikai védelem – hanem egy isteni ölelés, amellyel azt üzeni: nem vagy egyedül. Még mindig számítasz. Még mindig fontos vagy.
És ez a bizalom, ez a szeretet az, ami minden embert visszahúzhat a helyes útra, új kezdetek, új öltözékek, új lehetőségek felé.
A Tóra első hetiszakasza tehát nem csak a kezdet története – hanem az újrakezdésé is. Akkor is, ha már hibáztunk. Akkor is, ha úgy érezzük, levetkőztünk minden méltóságot. Mert az Örökkévaló akkor is ruhát készít – és fel is öltöztet.
