Újra próbálkozni
A Szentély „gyakorlata” és az ember lelki munkája
A szakmai gyakorlat minden új dolognál elengedhetetlen. Amikor az ember valami újat kezd, nem megy rögtön tökéletesen – gyakorolni kell, újra és újra.
A Pekudé heti szakasz végén, amellyel Mózes második könyvét befejezzük, azt olvassuk, hogy a pusztai Szentély felállítása előtt hét napon keresztül egyfajta „gyakorlat” zajlott. Mózes és Áron felállították a Szentélyt, bemutatták az áldozatokat, majd ismét szétszedték.
A bölcsek megjegyzik, hogy ez nem is csak egyszer történt meg naponta. Egyes magyarázatok szerint naponta kétszer, más vélemények szerint akár háromszor is felállították és szétszedték a Szentélyt. A kommentátorok ezért felteszik a kérdést: mi értelme ennek a sok ismétlésnek?
A haszid tanítás szerint a Szentély felépítése nemcsak fizikai esemény volt. A Tóra azt is tanítja, hogy az embernek saját szívében és lelkében is „szentélyt” kell építenie.
És ebben a folyamatban természetes, hogy nem minden sikerül elsőre. Lehet, hogy az ember felépít valamit – majd újra szétesik. Újra felépíti – és megint szétesik. Ez nem kudarc, hanem a folyamat része.
A hét nap alatt akár huszonegyszer is felállíthatták és szétszedhették a Szentélyt, mire a nyolcadik napon véglegesen felállt. A tanítás tehát az, hogy a végleges siker előtt sok próbálkozás lehet.
Salamon király mondja: „A cádik hétszer elesik, mégis felkel.” A lényeg nem az, hogy az ember soha ne essen el, hanem az, hogy mindig újra felálljon.
Ez az istenszolgálat egyik alapelve: nem szabad feladni. Ha valami nem sikerül, újra kell próbálni – és még egyszer, és még egyszer. Így az ember mindig egy kicsit előrébb jut.
