Mi ebben a csoda?
A chálá micvája, a hit láthatatlan mélységei és a hétköznapi hála
Sokan úgy gondolják, a csoda valami természetfeletti, látványos esemény. Egy megmagyarázhatatlan gyógyulás, vagy égből jövő segítség. De vajon tudunk-e csodaként tekinteni arra, ami a legköznapibb módon történik velünk nap mint nap?
Oberlander Báruch rabbi legutóbbi tanításában erről beszélt, a Korách hetiszakasz apropóján, ahol a tésztaáldozat, a chálá micvája is szóba kerül.
Tésztából hit – a női micva jelentősége
A Tóra előírása szerint minden alkalommal, amikor valaki nagyobb mennyiségű (kb. 1,66 kg) lisztből tésztát gyúr, le kell venni belőle egy darabot és azt a kohénnak adni – ez a chálá. Manapság ezt az adományt szakrálisan kezeljük, elégetjük, de a micva lényege megmaradt: még abból is, amit teljesen saját erőnkből csinálunk, adjunk az Örökkévalónak.
Ez különösen fontos a nők számára, hiszen a chálá a három klasszikus női micva egyike. Ezért is rendeznek sok közösségben közös chálá-sütéseket, ahol az asszonyok imádkoznak egészségért, megélhetésért, családi harmóniáért – és a chálá levételének érdemében csodákat remélnek.
Hol itt a csoda?
A rabbi rámutat: az áldás és a hálaadás nemcsak akkor indokolt, ha valami „rendkívüli” történt. Miért ad hálát az, aki csak lisztet vett a boltban, összekeverte vízzel, és megsütötte a kenyeret? – kérdezhetnénk. Hiszen nincs benne semmi természetfölötti. Csakhogy éppen ez a hit próbája: tudunk-e hálásak lenni azért is, ami olyan természetesnek tűnik?
A mezőgazdasági termésért könnyebb hálát adni – ott minden lépés az éghez kötött: eső, napsütés, időjárás. De a liszt, amit boltban vásárolunk? A csapvíz, amit megnyitunk? Az, hogy egészségben vagyunk, képesek vagyunk sütni-főzni, élni? Ez is mind Isten ajándéka.
Az igazi csoda: felismerni a láthatatlant
Ezért különleges a chálá micvája. Nem a külső, látványos csoda a lényege, hanem a belső felismerés: minden Isten áldása, még az is, amit rutinnak vagy „magától értetődőnek” hiszünk. Aki ebben is meglátja az Örökkévalót, az valódi hittel él.
És éppen ezért, mondja a rabbi: ha valaki teljes szívvel és tudatosan teljesíti ezt a micvát, az Isten minden jóval fogja megáldani – ahogy a tésztából kenyér lesz, úgy legyen áldás az élet minden területén. Ámen.
