Vitatkozva tanulni: miért kell társ a Tóra mélységéhez?
Rabbi Simon bár Jocháj története arra tanít, hogy a Tóra-tanulás igazi mélysége a közös gondolkodásból, a kérdésekből és a vitából születik meg. Oberlander Báruch rabbi abból a talmudi jelenetből indul ki, amikor Rabbi Simon tizenhárom év bujkálás után kijön a barlangból, és meglátja azt az embert, Júda ben Gérimet, akinek a feljelentése miatt a rómaiak halálra ítélték. Első pillantásra furcsa, hogy Rabbi Simon haragszik rá: végül éppen a barlangban töltött évek alatt mélyült el a Tórában, ott tanult fiával együtt éjjel-nappal, és a hagyomány szerint innen nőtt ki a Zohárhoz és a Kabbalához kapcsolódó különleges szellemi nagysága.
A rabbi József történetével állítja párhuzamba a kérdést: ahogy József Egyiptom alkirályaként végül felismerte, hogy testvérei eladása isteni terv része volt, úgy tűnhetne, Rabbi Simon is hálás lehetett volna annak, aki miatt a barlangba kényszerült. A válasz azonban a zsidó tanulás természetében rejlik. A Tóra nem puszta ismeretanyag, amelyet az ember magába szív. A tanulás lényege az elmélyülés, a kérdezés, a válaszkeresés, a gondolatok ütköztetése.
Ezért olyan fontos a hávruta, a páros tanulás hagyománya. A tanulótársak nem csupán együtt olvasnak, hanem vitatkoznak, kérdeznek, cáfolnak, pontosítanak. A Talmud világában ez a pilpul, a dibuk chávérim, a társakkal való szellemi összekapcsolódás és érvelő tanulás elengedhetetlen része a Tóra megértésének. Még a mester is mélyebbre jut, amikor a tanítvány kérdez, vitatkozik, újraértelmezésre késztet.
Rabbi Simon a barlangban hatalmas tudásra tett szert, mégis hiányzott neki a tanház élő közege: a diákok, a társak, a rabbik, a közös tanulás lüktetése. Oberlander rabbi tanítása ezért gyakorlati meghívás is: érdemes Tórát tanulni, és még inkább érdemes közösségben, zsinagógában, rabbival és tanulótársakkal együtt tanulni. Mert a Tóra mélysége gyakran éppen ott nyílik meg, ahol két ember komolyan veszi egymás kérdéseit.
