„Ha tízszer elmondod a Mászkirt…” – Ima, humor és remény Jom kipur előtt
Oberlander Báruch tanítása a Mászkir különleges erejéről
Jom kipur közeledtével egyre több szó esik a megtérésről, az elmélyülésről, a bűnbocsánatról – de Oberlander Báruch rabbi ezúttal egy történettel lepte meg hallgatóit a Vasváriból, amely egyszerre volt mélyen spirituális és humoros. A történet főszereplője egy egyszerű zsidó, egy nehéz szülés, és egy nem várt rebe – aki talán mégis az lett, akire igazán szükség volt.
Ki a rebe?
A régi idők híres chászidja, Smol Munkesz – aki az első Chábád rebbe, Snéur Zálmán (az „Alter Rebbe”) kortársa volt – a zsinagógában tanult, amikor egyszer csak berontott egy kétségbeesett zsidó. A felesége vajúdott, a szülés nehéz, a gyermek nem akart megszületni. Szüksége volt a rebe áldására. A férfi nem ismerte ki magát, nem tudta, ki a híres Rebbe – így Smol Munkeszhez fordult, és kérte: „Rebe, segíts, nagy baj van!”
A chászid elgondolkodott, majd szokatlan tanácsot adott:
„Mondj el tízszer Mászkirt.”
Mi az a Mászkir?
A Mászkir az az ima, amelyet az ünnepek alkalmával mondanak az elhunytak emlékére – főként szülőkre, nagyszülőkre, tanítókra. Szívszorító és méltóságteljes pillanat, amikor a zsinagógában mindenki, akinek élnek a szülei, kimegy, és a bent maradók elcsendesedve idézik fel az elvesztett szeretteket, majd elhatároznak egy jó cselekedetet az emlékükre.
És mi történt a történetben?
A férfi hazament, elmondta tízszer a Mászkirt – és megszületett a gyermek. A csoda megtörtént.
Mégsem a Rebe volt?
Néhány hét múlva a boldog apa úgy döntött, hogy megköszöni a rebének az áldást. Elment a zsinagógába – de ott az igazi Alter Rebe fogadta, aki meglepve hallgatta a történetet. Nem ő adta az áldást, hanem Smol Munkesz.
A Rebe hívta Smolt, és kérdőre vonta: „Mi ez az egész?”
A válasz egyszerre volt chászid módon bölcs és humoros:
„Ha tízszer elmondja a Mászkirt, akkor mindenki – még a gyerekek is – kimegy a zsinagógából. Még az is, aki nem akar. Akkor a gyerek is biztos kijön.”
A Rebe elmosolyodott. A csoda megtörtént – és az ima is megtette hatását.
Mit tanulhatunk ebből Jom kipurra készülve?
Jom kipurkor, csütörtökön, ismét elhangzik a Mászkir a zsinagógákban. A Vasváriban 11:30 körül mondják el. Ilyenkor mindenki, akinek már nem élnek a szülei vagy nagyszülei, elmondhatja ezt az imát, és egy micvát is vállalhat az elhunyt lelki emelkedéséért.
Oberlander Báruch rabbi így fogalmazott:
„Ez egy olyan különleges dolog, hogy az elhunyt szülőinkért és őseinkért még mindig tudunk imádkozni. És sokszor ez az ima válik a saját életünk részévé is.”
A háromnapos zsidó és a Mászkir
A rabbi emlékeztetett arra is, hogy van, aki évente csak háromszor megy zsinagógába – Ros hásánákor, Jom kipurkor és Mászkirra. Mégis, a Mászkir valami mélyet mozdít meg bennünk: az emlékezést, a hálát, a köteléket a múlttal, a szülőkkel, nagyszülőkkel, rabbikkal, barátokkal, akiket elveszítettünk.
És talán – egy kicsit – a saját életünkkel is tisztába kerülünk ilyenkor.
Ima, humor és csoda
A történet Smol Munkesz chászid ötletéről nemcsak nevetést váltott ki, hanem valami mélyet is tanít:
-
Néha a csoda nem úgy jön, ahogy várnánk.
-
Néha egy egyszerű ima – vagy tíz – megváltoztatja az életünket.
-
És néha nem az számít, hogy ki mondta, hanem hogy mit tettünk érte.
Ahogy közeledik Jom kipur, és a szívünk megtelik bűnbánattal, szeretettel és vággyal a változásra, ne feledjük: a Mászkir nemcsak az elhunytakról szól. Hanem rólunk is. Mert aki emlékezik, az él – és aki él, az képes változni.
Könnyű böjtöt és jó bepecsételtetést kívánunk mindenkinek!
