Koronát teszünk a Király fejére
Oberlander Báruch rabbi tanítása Ros Hásáná, a zsidó újév jelentőségéről és a sófár hangjának üzenetéről
„Tudjátok, mi fog történni holnap Ros Hásánákor? – kérdezte egyszer egy hászid tanító a gyerekeket. – Mi tesszük a király fejére a koronát.”
Oberlander Báruch rabbi ezzel az idézettel vezette be legfrissebb tanítását a zsidó újév, Ros Hásáná alkalmából. A sófár hangjáról beszélt – arról a különleges hangról, amely talán a legőszintébb emberi érzelmeket képes megszólaltatni, s egyben az újévi ünnep legfontosabb micvája is.
A sófár hangjai: magabiztos és összetört
A Ros Hásánái sófárfújás többféle hangból áll. A tekijá egy hosszú, egyenes, erőteljes hang. Ezután következik a sevá’rim és a teruá – megtört, szaggatott, sírásra emlékeztető hangok. A rabbi szerint ezek az eltérő hangok belső ellentmondásokat is tükröznek:
„A tekijá a magabiztosság hangja – azt mondja: fontos vagyok, én helyezem a koronát Isten fejére. De ott van a sevá’rim és a teruá, az összetört hangok. A felelősség súlya, a félelem, hogy vajon méltó vagyok-e erre.”
És valóban, Ros Hásáná nem egy „történelmi ünnep”, nem egy múltbéli eseményre emlékezünk. Nem úgy, mint Pészáchnál vagy Szukkotkor, amikor egy-egy csodás megmenekülést ünneplünk. Ros Hásánában mi magunk vagyunk a történelem aktív szereplői. Mi magunk nevezzük ki Istent királlyá.
„Más ünnepeken figyelünk, mi történt velünk. De Ros Hásánákor mi tesszük a koronát a fejére. Mi vagyunk a koronázó nemzet.”
Az emelkedettség és az összetöretés egyszerre
Oberlander rabbi tanítása szerint a két hangulat – a fenséges és az alázatos – egyszerre van jelen. A sófár egyszerre jelképezi a méltóságot és a megtöretést.
A tekijá – a magabiztos, egyenes hang – azt üzeni:
„Fontos vagyok. Én vagyok az, aki Isten uralmát megerősíti ezen a világon.”
A sevá’rim és teruá – a szaggatott, síró hangok – azt üzenik:
„De hogyan fogok megfelelni ennek? Milyen ember vagyok én, hogy ilyen hatalmas küldetést kaptam?”
És ezek nem egymásnak ellentmondó érzések, hanem együtt adják ki az igaz istenszolgálat hangját. Büszkeség és alázat együtt. Méltóság és bűnbánat együtt. Erő és törékenység együtt.
A nagy feladat – de nem egyedül
„Ha valaki igyekszik, akkor az égből az Isten ad neki lelki erőt, hogy sikerüljön neki” – hangsúlyozta a rabbi.
Ez a mondat mintegy záróköve is a tanításnak. Ros Hásáná nemcsak ítéletnap, hanem lehetőség. Egy új kezdet, amelyben a legfontosabb: az emberi akarat, az őszinte törekvés a jóra. Az Istenre való ráhagyatkozás nem gyengeség, hanem a legnagyobb belső erő forrása.
„Legyél te beírva és bepecsételve az Élet Könyvébe!” – kívánta a rabbi, immár hagyományosan, egyes szám második személyben, személyes hangon.
Sófárfújás – legyél ott!
A Vasvári Pál utcai zsinagógában Ros Hásáná esti imái ma este és kedden este 7:30-kor kezdődnek.
A sófárfújás holnap (kedden) dél körül lesz.
„Ez egy nagyon-nagyon fontos micva. Ne maradj le róla!” – figyelmeztetett Oberlander rabbi.
Végszó
Ros Hásáná nem csak az új naptári év kezdete. Nem csupán szimbolikus ünnep. Hanem az a pillanat, amikor minden zsidó ember szíve a trónteremmé válik, és az ő döntése által kerül a korona az Örökkévaló fejére.
És ez egyszerre adhat erőt, felelősséget – és reményt.
„Ha igyekezni fogunk, akkor sikerülni fog.”
Legyen így. Ktivá váchátimá tová – legyen beírva és bepecsételve mindenki a jó évre!
