A like-ok számítanak?
Oberlander Báruch a Lech l’chá hetiszakaszról – Ábrahám és az erkölcsi bátorság üzenete
„Végre egy jó hét, és egy jó heti szakasz” – kezdi mosolyogva Oberlander Báruch rabbi a Lech l’chá hetiszakasz kapcsán mondott tanítását. „Az első heti szakaszban ott volt Ádám és Éva vétke, a másodikban Noé és az özönvíz. De most, végre, jön Ábrahám – és csupa jó dolgot olvasunk.” A hetiszakaszban nincsenek világot pusztító bűnök, sem katasztrófák – ehelyett egy különleges ember életének első lépéseit követhetjük nyomon: Ábrámét, aki később Ábrahám lesz, „a nemzetek atyja”.
Ábrahám há-ivri – a másik oldalon álló
A rabbi egy különös kifejezésre hívja fel a figyelmet: a Tóra úgy nevezi Ábrámot, hogy Ávrahám há-Ivri – Ábrahám, a héber. A szó gyökere, ivri, azt is jelenti: a túloldalon álló.
„Mit jelent ez? Hogy az egész világ ezen az oldalon volt – Ábrahám pedig a másik oldalon.”
Ez nemcsak földrajzi különállást jelentett. Ábrahám szó szerint szembement a korával. Amikor a világ a bálványimádást dicsőítette, ő az egyetlen Istent hirdette. Amikor a világ az önzést és kegyetlenséget ünnepelte, ő vendégszeretettel fogadta a vándorokat. Amikor a társadalom befelé fordult és elutasítóvá vált, ő kifelé fordult – tanított, adott, emelt. Akkoriban ez nem volt trendi – hanem forradalmi, és sokszor veszélyes.
„Ma, visszanézve, mindez természetesnek tűnik. De abban az időben, amit Ábrahám tett, az nagyon nem volt népszerű.”
A népszerűség – vagy az igazság?
„Ma, amikor valaki kirak egy gondolatot, posztot, rögtön azt nézi: hány lájkot kapok? Hányan fognak velem egyetérteni, megdicsérni, visszajelezni?” – teszi fel a kérdést Oberlander rabbi. És itt jön a párhuzam:
„De Ábrahám öröksége nem ez. Az ő öröksége az, hogy nem a népszerűség számít. Nem az, hányan tapsolnak nekem. Az számít, hogy amit teszek, az helyes legyen.”
Ábrahám a saját idejében nem kapott tapsot. Sőt: üldözték, kinevették, lenézték. De ő nem a többséghez igazodott, hanem az Örökkévaló útmutatásához.
Mit jelent ma „ivri”-nek lenni?
A rabbi tanítása egyenesen ránk mutat:
„Ábrahám nekünk ezt az örökséget hagyta. Hogy nem a lájkok számítanak, hanem az elvek. Hogy van, amikor az embernek ki kell állnia valamiért – akkor is, ha senki nem tapsol érte.”
A zsidóság mindig is kisebbségi hang volt a világban. De az igazság, a tisztesség, az erkölcs, az isteni parancsolatok nem mennyiségi kérdések – hanem belső bátorságot igénylő döntések.
A népszerűség illúziója
Oberlander rabbi finoman, de határozottan beszél arról, hogy milyen veszélyes lehet az, amikor valaki túl sokat törődik a külső visszajelzésekkel:
„Nem attól lesz igaz egy út, hogy hányan járnak rajta. És nem attól lesz jó egy gondolat, hogy hányan osztják meg. A kérdés mindig az: Isten szemében ez helyes? Összhangban van azzal az értékrenddel, amit a Tóra tanít?”
Az erkölcsi bátorság gyakran egyedüllétet jelent – de közben belső erőt is ad. Ahogy Ábrahám is megélte: az ivri-ság nem csak magányt, hanem vezetői felelősséget is jelent.
Történelmet írni – nem trendet követni
Ábrahám története azt tanítja, hogy nem kell mindenáron illeszkednünk, nem kell minden áron alkalmazkodni. Néha a legnagyobb hatású tettek azok, amelyek eleinte furcsának tűnnek a többség szemében.
„Ábrahám forradalmár volt. Egy ember, aki mert a másik oldalon állni. Aki nem trendeket követett, hanem történelmet írt.”
És ezt hagyta ránk: azt az örökséget, hogy ha helyesen cselekszünk, akkor az Örökkévaló velünk van – még ha az egész világ a másik oldalon is áll.
Nem a lájkok számítanak. Az számít, hogy mi az igaz.
