Mi a jó a rosszban? – A csábítás mint isteni ajándék
Oberlander Báruch rabbi a Röé hetiszakasz első mondatából indul ki: „Íme, ma elétek helyezek áldást és átkot.” A bevezetés ünnepélyes – az ember valami nagy kinyilatkoztatásra számít. De hát mi ez a „nagy dolog”? Csupán annyi, hogy az Isten szavára hallgatva áldás van, ha nem, akkor átok?
A rabbi szerint a lényeg mélyebben rejlik. „Az emberben ott van a vágy a rosszra, a kísértés. De miért teremtette ezt az Örökkévaló? Tényleg azt akarja, hogy vétkezzünk?” – teszi fel a kérdést.
A válasz: a rossz vonzása valójában lehetőség. Kétféleképpen lehet Istent szolgálni: a micvák tevőleges megtartásával, vagy a tiltások elutasításával. Amikor valakit erősen vonz a rossz, és mégis nemet mond rá, akkor abban a pillanatban egy különleges lelki erő születik.
„Az a rossz, ami bennünk van, valójában isteni ajándék. Mert csak azáltal, hogy elutasítjuk, képesek vagyunk még erősebben, még magasabb szinten szolgálni az Istent.”
Így válik az átok lehetőséggé az áldásra – a rossz nem más, mint eszköz, amelyből hitünk és lelki erőnk táplálkozhat.
