Isten és még ki?
Váérá hetiszakasz – amikor a segítség egymással kezdődik
A Váérá hetiszakasz egyik finom, mégis éles kérdését egy haszid történeten keresztül világítja meg a rabbi. Egy tehetős pozsonyi zsidó nagy bajba kerül, komoly anyagi veszteségek érik, és segítségért fordul a város híres rabbijához, **Chátám Szófer**hez. A rabbi azonban meglepő választ ad: „Nem tudok segíteni neked.”
Miért? A rabbi visszakérdez: van-e szegény testvére, akinek eddig nem segített. Amikor kiderül, hogy igen, de most „nincs ideje ezzel foglalkozni”, a rabbi a heti szakasz egyik mondatára mutat rá. Az Örökkévaló azt mondja: „Én is hallottam Izrael fiainak jajkiáltását.” A hangsúly a „én is” szavakon van. Ki volt az első, aki meghallotta a kiáltást?
A válasz egyszerű és mégis kényelmetlen: az emberek egymás között. Amikor egy közösség tagjai figyelnek egymásra, észreveszik a másik baját, és – még ha maguk is nehéz helyzetben vannak – képesek együttérezni, segíteni akár csak egy kicsit, akkor az Örökkévaló is „meghallja” őket. Ha azonban valaki elfordul a másik szegénységétől, fájdalmától, és csak a saját gondjaival törődik, hogyan várhatja el, hogy az Ég nyíljon meg érte?
A rabbi tanítása világos: az isteni segítség nem független az emberi felelősségtől. Isten meghallja a kiáltást – de azt nézi először, mi meghalljuk-e egymást. A figyelem, az együttérzés és a másik felé tett apró lépések nemcsak erkölcsi kötelességek, hanem a segítség kapui is.
