Elsőbbség?
Szombat és a Szentély építése
Általában az isteni parancsolatok nem ütköznek egymással. Mindegyiknek megvan a maga ideje és helye: szombaton pihenünk, hétköznap a férfiak tfilint tesznek, kóser ételt eszünk, és így tovább. De néha két micva mégis találkozik, és felmerül a kérdés: melyiknek van elsőbbsége?
A Vájákhél–Pekudé heti szakaszban éppen egy ilyen helyzetet látunk. Mózes először a szombat megtartásáról beszél a zsidóknak: szombaton tilos dolgozni. Csak ezután mondja el, hogy fel kell építeni a sivatagi Szentélyt, a Miskánt. A sorrend azt mutatja, hogy a szombat elsőbbséget élvez: még a Szentély építése sem írhatja felül.
Érdekes azonban, hogy az előző heti szakaszban, a Ki tiszá részben fordított a sorrend. Ott az Örökkévaló először a Szentély építésének parancsát mondja el Mózesnek, és csak utána teszi hozzá: a szombatot mégis meg kell tartani.
Miért ez a különbség?
A magyarázat szerint a két szakaszban más beszél. A Ki tiszában az Örökkévaló szól Mózeshez. Itt az Örökkévaló ki akarja fejezni, mennyire szereti a zsidó népet. A Szentély – ahol az isteni jelenlét lakik – annak jele, hogy az Örökkévaló megbocsátotta az aranyborjú bűnét, és újra a nép között kíván lakni. Ez a zsidó nép dicsérete, ezért említi először a Szentély építését.
A Vájákhél szakaszban viszont Mózes beszél a néphez. Mózes számára az a fontos, hogy az emberek az Örökkévalót dicsérjék. A szombat éppen ezt fejezi ki: amikor az ember pihen, azzal tanúsítja, hogy a világot az Örökkévaló teremtette. Ezért Mózes a szombattal kezdi.
A bölcsek hangsúlyozzák, hogy a szombat megtartása különösen jelentős. Aki szombaton pihen és megszenteli ezt a napot, az ezzel hirdeti az Örökkévaló teremtő munkáját. Aki viszont figyelmen kívül hagyja, az mintha tagadná, hogy a világ Teremtőtől származik.
Így a két micva nem egymás ellen áll: a Szentély a zsidó nép különlegességét mutatja, a szombat pedig az Örökkévaló nagyságát hirdeti. Mindkettőnek megvan a maga helye – csak tudni kell, mikor melyik kerül előtérbe.
