A rossz föld is teremhet, ha dolgoznak rajta
Lág báomer napjához kapcsolódva Oberlander Báruch rabbi Rabbi Simon bár Jocháj tanítását idézi fel, aki nemcsak a Talmud nagy bölcse, hanem a zsidó misztika, a Kabbala hagyománya szerint is különleges mestere volt. Rabbi Simon az embert mélyen ismerő tanítóként jelenik meg: pontosan tudja, hogy az emberi lélekben ott dolgozik a jécer hárá, a rossz ösztön, és azt is, hogy az Örökkévaló az igyekezetet is látja, nem csupán a végeredményt.
A Talmud példázata szerint egy királynak volt egy gyenge, rossz minőségű földje, amelyből korábban semmi sem termett. Emberek bérbe vették, és azt ígérték, hogy évente tíz kor búzát fizetnek érte. Keményen nekiláttak: trágyáztak, szántottak, öntöztek, minden tőlük telhetőt megtettek. A föld mégis csak egy kor búzát adott, a megígért mennyiség tizedét. Amikor a király számon kérte őket, arra hivatkoztak, hogy ő maga is tudja, milyen rossz földről van szó: ők dolgoztak rajta, erőfeszítést tettek, ennyi termett belőle.
Rabbi Simon ezt Izrael és az Örökkévaló kapcsolatára alkalmazza. Az ember sokszor küzd a saját gyengeségeivel, ösztöneivel, korlátaival. A Zsoltárok könyvének gondolata szerint Isten ismeri az ember alkatát, belső harcait, a jécer hárá erejét. Ezért amikor az ember valóban igyekszik, dolgozik magán, tanul, tesz a jóért, akkor a Mindenható nem lehetetlen mércével méri őt.
A példázat kulcsa azonban az erőfeszítés. A bérlők nem ültek tétlenül, nem várták összetett kézzel a csodát. Megdolgozták a földet. Így az embernek is tennie kell a saját lelki terméséért: micvákkal, tanulással, önfegyelemmel, újrakezdéssel. Ha minden igyekezete ellenére csak keveset tud „teremni”, az Örökkévaló azt is számon tartja. Rabbi Simon tanítása biztatás: Isten látja a munkát, az utat, a küzdelmet, és az őszinte erőfeszítésnek önmagában is nagy értéke van.
