Keserű szendvics? – Oberlander Báruch (Peszách, Széder, támaszkodás; macesz; hit; szabadság)
A széderesti hagyományok közül az egyik legkülönlegesebb az, hogy bizonyos ételeket hásévá, azaz támaszkodva fogyasztunk el. Ez a mozdulat a szabadság kifejezése: „úgy, ahogy a szabad emberek ették és itták ételüket az ókori Rómában – kényelmesen, elnyúlva” – magyarázza Oberlander Báruch rabbi.
A maceszt és a négy pohár bort támaszkodva kell fogyasztani, ezzel jelezve: szabad emberek vagyunk. Ám amikor a márort, a keserűfűvet esszük, nem támaszkodunk – hiszen az a fájdalmas rabszolgaságra emlékeztet.
Csakhogy a széder során van egy különleges pont: a kórech, a híres „hilleli szendvics” elfogyasztása, amikor macesz és máror együtt kerül a szájunkba. Ezt az előírást mégis támaszkodva kell végezni. Miért?
A rabbi elmondása szerint a válasz egy mély haszid tanításban rejlik. „A kabbala szerint a macesz a hitet jelképezi.” A hit pedig – ha ott van – átformálja az élményt. A máror, a keserűség, önmagában emlékeztet a fájdalomra, a nehézségekre, a szenvedésre. De ha hit is társul mellé – ha tudjuk, hogy mindez az Örökkévaló akaratából történik, és célja van –, akkor a keserű is elviselhetővé válik. Sőt: szabadságot szül.
„Ami keserű, az addig keserű, amíg nincs mellette macesz, nincs mellette hit” – mondja a rabbi. „De ha ott van a macesz, ott van a bizalom az Örökkévalóban, akkor a keserűség már nem csak fájdalom, hanem része egy magasabb rendnek.”
Ezért a kórech – a szendvics – támaszkodva fogyasztandó: benne van a keserű, de ott van mellette a hit is. Ez pedig szabadság. Ez pedig megnyugvás.
A tanítás végén Oberlander Báruch rabbi így fogalmaz: „Akármi van az életünkben, mindig hozzá kell adni a maceszt, a hitet. És akkor minden rendben lesz. Minden jó és szép lesz.”
Boldog félünnepet kíván mindenkinek.
