Örkény István, a groteszk mestere, akinek neve mögött egy egész korszak és egy izgalmas családtörténet is húzódik.
Örkény István Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője; a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője. Tóték című regénye vagy az egypercesei szinte mindenki előtt ismertek, ám eredeti családnevét csak kevesen tudják.
Örkény István a 20. századi magyar irodalom nagybetűs alakja
Kevés magyar szerző neve cseng olyan egyedien és emlékezetesen, mint Örkényé. Mintha már önmagában is irodalmi alkotás lenne: rövid, szikár, kissé ironikus hangzású, pont, mint az „egypercesek”.
Örkény István a békeidők utolsó éveiben, 1912-ben született egy jómódú zsidó polgárcsaládban Budapesten. Édesapja, Örkény Hugó patikus, a Budapesti Gyógyszerész Testület elnöke, egyben kormányfőtanácsos, édesanyja Pető Margit volt. A fiatal Örkény előbb a piaristáknál tanult, majd a műegyetemen kezdett vegyészmérnöknek tanulni, később pedig gyógyszerész diplomát is szerzett.
Kettős háttere ötvözte a tudomány precizitását és a művészet iránti érzékenységet.
Az Örkény család eredeti, zsidó családnevei
Az Örkény családnevet még édesapja vette fel az író születése előtt, 1906-ban. Apja szolnoki származású volt, s eredeti családnevük az Ösztreicher volt. Külön érdekesség, hogy ennek a ritka zsidó vezetéknévnek talált egy azonos kezdőbetűs, magyar változatot.
Végigszenvedte a második világháború poklát
A harmincas évek végén kapcsolatba került a „Szép Szó” körével, majd Londonba és Párizsba utazott. Rövid ideig a nyugati világ pezsgésében élt, ám hamarosan a történelem legsötétebb fejezete következett.
Munkaszolgálatosként a Don-kanyarba került, majd hadifogságba esett, és csak 1946-ban térhetett haza. Ezek az élmények mély nyomot hagytak benne, és későbbi műveiben is visszaköszönnek. Lágerek népe című könyve az életműve egy meghatározó darabja.
Hallgatásra ítélve, és ami utána jött
A háború után Örkény próbált újra beilleszkedni az irodalmi életbe, de az 1956-os forradalom után publikációs tilalom sújtotta. Ebben az időszakban az Egyesült Gyógyszergyárban dolgozott vegyészmérnökként.
Mégsem vesztegette az időt: fejben már megszülettek azok a művek, amelyek később legendássá tették.
Az 1960-as évektől Örkény végre kiteljesedhetett. Megjelent a Macskajáték, majd a világsikert hozó Tóték, amelyből film is készült. De az igazi áttörést az Egyperces novellák jelentették. Ezek a rövid, mégis mély és sokszor sokkoló írások teljesen új műfajt teremtettek. A hétköznapi helyzeteket olyan nézőpontból mutatta meg, amely egyszerre volt nevetséges és tragikus.
„Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg.”
Borítókép: Fortepan / Szalay Zoltán.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.