A zsidó vezetéknevek története nem pusztán nyelvi kérdés, hanem mélyen átszövi a magyarországi zsidóság társadalmi beilleszkedésének, identitásának és állami megítélésének évszázados folyamatát. A „névmagyarosítás” nem egyszerű divat vagy kényszer volt, hanem gyakran sorsfordító döntés, amely mögött hűség, alkalmazkodás, néha pedig a fennmaradás ösztöne húzódott meg.
A zsidó vezetéknevek megjelenése Magyarországon hosszú és sokszor kényszerű történelmi folyamat eredménye. Jóllehet, már a középkorban is előfordult, hogy egy-egy zsidó családnak állandó, – esetenként magyar – vezetékneve volt, a nevek széles körű elterjedésére és kötelező használatára II. József 1787-ben kiadott rendelete után került sor. A császár célja világos volt: a zsidó lakosság elnémetesítése és az osztrák birodalmi egység erősítése. A névadás tehát nem csupán személyes ügy lett, hanem politikai és identitásbeli kérdéssé vált, amely a 19. század végi magyarosítási hullámban újabb, ezúttal nem császári, hanem nemzeti színezetet kapott.
A német zsidó családnevek dióhéjban
Elvétve ugyan, de már a középkorban is előfordult, hogy egy-egy zsidó családnak – akár éppen magyar – vezetékneve volt. Ez azonban inkább kivételt jelentett, mintsem általános szabályt. Csupán II. József császár 1787. július 23-án kelt rendelete után vált általánossá, hogy minden zsidónak állandó, német nyelvű vezetéknevet kellett választania, és azt a továbbiakban változatlanul használnia is. Ennek történetéről bővebben itt olvashat.
A rendelet értelmében a névváltoztatás csak 50 forint (a korszakban komoly összeg) megfizetése mellett volt lehetséges, ennek hiányában pedig akár kiutasítás is fenyegethette az érintettet az egész birodalom területéről.
A német vezetéknevek előírása nem csupán adminisztratív intézkedés volt, hanem egyértelmű politikai üzenetet is hordozott: a Habsburg-udvar célja az volt, hogy a magyar zsidóságot nyelvileg és kulturálisan is közelebb vonja a birodalom német nyelvű magjához.
Zűrzavar a nevekben
Noha a névadási kötelezettséget végrehajtották, II. József halála után sokan megpróbálták visszaváltoztatni nevüket, ami jelentős adminisztrációs zűrzavart okozott. Ennek megakadályozására 1844. november 13-án újabb császári rendelet lépett életbe: ettől kezdve nevet változtatni csak hatósági engedéllyel és nyomós indokkal lehetett. Így vált véglegessé, hogy a legtöbb zsidó család német eredetű névvel élt tovább a Monarchiában.
A magyar zsidó családnevek mozgalma
A 19. század végi magyar nemzeti mozgalmak és a millennium közeledte újabb színt adott a névkérdésnek. Egyre többen gondolták úgy, hogy „minden magyar zsidónak a neve is legyen magyar”. Ezt a törekvést a Bánffy-kormány belügyminisztere, Perczel Dezső, valamint Füredi Ignác, a kiváló pedagógus és író is támogatta. Füredi szerint, aki maga is magyarosította családnevét (eredetileg Fhürerek voltak…), „a magyar nemzet évezredes fennállásának ünnepén minden magyar zsidó, aki lélekben és érzésben már magyar, nevében is fejezze ki a nemzethez tartozását”.
Bár ez a mozgalom többnyire szimbolikus jelentőségű volt, a gyakorlati hatása mégis látványos lett: ezrek döntöttek a névmagyarosítás mellett. Füredi hosszú listát állított össze, amely a leggyakoribb német zsidó vezetéknevek magyar megfelelőit tartalmazta.
Ezek a változatok jellemzően nem tükörfordítások voltak, hanem hasonló hangzású nevek, így például: a Weissből Vesztergom, a Grünből Gergely, a Rosenthalból Rózsahegyi lett.
A tükörfordítások monogramos problematikája
Ugyanakkor a tükörfordítás sem tűnt el teljesen. Voltak, akik a név jelentését vették alapul: a Fischerből Halász, a Schwarzból Fekete lett. Ez azonban gyakorlati problémákat is felvetett, például a monogramokkal: hiszen egy Fischer Ferenc mit kezdett az F.F. betűjű zsebkendőivel, ha már Halásznak hívták?
A névmagyarosítás tehát nem csupán egyéni döntés volt, hanem identitásvállalás is. A magyarországi zsidók, legyenek neológok vagy ortodoxok, már ekkor is lojális és tevékeny része volt a magyar társadalomnak. A családnév csak megerősítette azt, amit az életük már régóta bizonyított: ők nem csak itt éltek, hanem ehhez az országhoz tartoztak.
Füredi névmagyarosítási jegyzéke A–M
Szemezgessünk hát Füredi ajánlataiból, melyeket akár mi is felismerhetünk családi vagy baráti környezetünkből:
Abeles: Ábel, Aba, Abonyi, Apáti ◊ Adler: Adai, Adorján, Adonyi, Ádám ◊ Altmann: Alföldi, Almás, Áldás
Braun: Bónis, Bánó, Bonyhádi, Bokros ◊ Beermann: Berementi, Bernát, Berendi, Bereznai, Beleznai ◊ Berkovics: Berke, Berkes, Berkesz, Berki ◊ Blum: Bodnár, Bodor, Virág ◊ Böhm: Bőnyi, Bényei, Cseh
Deutsch: Dacsó, Darázs, Darvas, Decsi, Dezső, Debreceni, Dékány, Demeter, Derecskei, Déri, Devecseri, Dózsa ◊ Diamant: Döme, Deme, Diós, Gyémánt
Ehrlich: Erényes, Erős, Erdei, Erdélyi, Erdész, Erkel ◊ Engel: Enyedi, Emődi, Endrődi, Angyal
Fellner: Felméri, Fegyverneki, Fejér, Fejes ◊ Feldmann: Földes, Feledi, Feleki, Félegyházi ◊ Fischer: Füzér, Fodor, Halász, Halas ◊ Friedmann: Grigyes, Békés, Békefi
Gelb: Geleji, Gelesi, Gelléri, Gémes ◊ Glück: Gellei, Györki, Boldog, Szerencsi ◊ Goldberg: Gólya, Galambos, Gombos, Gonda, Arany, Aranyos ◊ Grünbaum: Garamszegi, Garamhegyi, Gyenes ◊ Gutmann: Gutai, Gulyás, Gyulai, Gyürki, Jókai
Haas: Házi, Hazai, Havas, Nyulas ◊ Helfer: Helmeci, Hollós, Hevesi ◊ Hirschler: Hindi, Hárs, Harsányi ◊ Holczer: Holló, Hollós, Holicsi, Holdas, Honti ◊ Horowitz: Horvát, Hortobágyi, Horgász
Jellinek: Jelenci, Jesőcz, Jenkei, Jenei, Jernei ◊ Junger: Juhar, Juhász
Keller: Kelemér, Kelemen, Keleti, Kelecsenyi, Kelédi ◊ Klein: Kelen, Kelényei, Kalandos, Kilényi, Kalocsai, Klauzál, Kis ◊ Kohn: Kont, Kónyi, Hohányi, Kun, Kunos, Komjáti, Komáromi, Konek, Koncz, Konkoly ◊ Kornfeld: Korányi, Kornis, Környei, Kovács
Langer: Lanka, Lonkai, Lantos, Lányi, Lengyel ◊ Lőwy: Lublói, Ligeti
Mandel: Mándi, Mandoki, Mandula, Madarász ◊ Mauthner: Matolai, Matkó, Majtényi ◊ Mayer: Major, Majoros, Magyar, Májer, Megyeri
Füredi névmagyarosítási jegyzéke N–Z
Nadel: Nádas, Nádor, Nádai ◊ Neumann: Naményi, Neményi, Nemes, Német, Neszmélyi ◊ Neuwelt: Névi, Novák, Nyíri, Nyitrai
Oblath: Obádi, Óvári, Ombódi, Osvát, Opál
Perl: Perlaki, Peredi, Perényi, Perczel ◊ Pollák: Polonyi, Pólya, Pólyáni, Pólyánka ◊ Popper: Pompéri, Papp, Paplanos
Reich: Rák, Rajkai, Rikhard, Rákosi ◊ Rosenbaum: Rozsnyói, Rozgonyi ◊ Roth: Rutkai
Schlesinger: Salgó, Sallang ◊ Salzer: Szalai, Soltész, Soós ◊ Schwarz: Sasvári, Sárvári, Sárosi, Fekete ◊ Singer: Szinyéri, Szini, Zsengeri, Dallos ◊ Stern: Sterkóczi, Sztáray, Szeterényi, Csillag
Taub: Tóbai, Tábori, Tabi, Galambos ◊ Teitelbaum: Tatai, Telkes, Talabér
Ullmann: Újlaki, Újhelyi, Üllői, Újfalvi ◊ Ungar: Ungi, Ungvári, Ugrai, Ugró, Ugróczi, Újházi
Wahrmann: Várnai, Váradi, Vári, Várkonyi, Várszegi, Varjas ◊ Weisz: Vészi, Visi, Vazul, Vész, Veszei, Fejér ◊ Widder: Vida, Víd, Vidernai
Zacher: Zádor, Zách, Zák ◊ Zucker: Zurányi, Zsarnai, Zugó, Zsolnai, Zalkai
Források: Füredi Ignácz, „Zsidó vezetéknevek magyarosítása. IV.”, Egyenlőség, 1895. 14. évf. 33. szám, 4–5. old. ◊ Füredi Ignácz, „Zsidó vezetéknevek magyarosítása. V.”, Egyenlőség, 1895. 14. évf. 34. szám, 6. old. ◊ Füredi Ignácz, „Német-magyar névmagyarosító betűrendben.”, Egyenlőség, 1895. 14. évf. 35. szám, 5–6. old. ◊ Füredi Ignácz, „Német-magyar névmagyarosító betűrendben.”, Egyenlőség, 1895. 14. évf. 36. szám, melléklet 4–5. old. ◊ „Miért magyarosították a zsidók neveiket?”, Egyenlőség, 1924. 43. évf. 13. szám, 3. old.
A borítókép illusztráció, Maurycy Gottlieb egy festményének részlete.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.