Mit keresnek nyilasok, helyesebben íjászok a lág báomeri ünnepségen? És mit mesél ez a szokás a hitről, alázatról és a megváltás reményéről?
A zsidó naptár egyik legkülönlegesebb napja, lág báomer, első pillantásra akár játékos ünnepnek is tűnhet: gyerekek futkároznak a mezőkön, kezükben íjjal és nyíllal. Yehuda Shurpin rabbi írásából viszont kiderült, hogy háttérben mély spirituális jelentések, misztikus tanítások és időtlen erkölcsi üzenetek húzódnak meg.
Egy különös hagyomány nyomában
A zsidó hagyomány szerint az ómerszámlálás 33. napján, lág báomerkor egyes közösségekben a gyerekek kimennek a szabadba, és íjjal, nyíllal játszanak. A szokás eredete messzebbre vezet, mint gondolnánk: egészen Simon bár Jocháj rabbi életéig.
Rabbi Simon nem csupán a Misna egyik kiemelkedő mestere volt, hanem a kabbala alapművének, a Zohárnak is tulajdonított szerzője. A hagyomány szerint az ő életében egyetlen egyszer sem jelent meg szivárvány az égen, ami elsőre talán jelentéktelennek tűnik, valójában azonban mély jelentéssel bír.
Amikor nem volt szükség jelre
A Tóra szerint az özönvíz után a szivárvány Isten ígérete lett: a világ többé nem pusztul el víz által. Ugyanakkor a szivárvány megjelenése arra is utal, hogy az emberiség ítéletet érdemelne, de az Isten-i kegyelem mégis felülírja azt.
A bölcsek szerint Simon rabbi érdemei olyan erősek voltak, hogy egész generációját megvédték: nem volt szükség a szivárvány „figyelmeztető jelére”. Halála után azonban ez a védelem megszűnt, és a szivárvány újra megjelent.
Érdekesség, hogy a héber keset szó egyszerre jelenti a szivárványt és az íjat. Innen ered a szokás: Lág báomerkor íjjal játszani emlékeztet arra, hogy a világ ismét „rászorul” erre a jelre.
A szivárvány, mint a megváltás ígérete
A történet azonban nem csupán veszteségről szól. A kabbalisztikus tanítások szerint a jövőben, a Messiás eljövetele előtt egy különösen ragyogó, élénk szivárvány jelenik majd meg az égen. Ez már nem figyelmeztetés lesz, hanem a végső megváltás előhírnöke.
Lág báomer így kettős jelentést kap: egyszerre emlékezünk Simon rabbi halálára és arra a spirituális örökségre, amely a világ mélyebb megértéséhez vezet, és amely a jövő reményét hordozza.
Miért épp a gyerekek?
Az ünnep másik fontos aspektusa, hogy ezen a napon szűnt meg a pestis, amely Akiva rabbi tanítványait sújtotta. A hagyomány szerint a járvány oka az volt, hogy a tanítványok nem tisztelték egymást kellőképpen.
Ez adja meg a választ arra, miért épp a fiatalok játsszák ezt a „harci játékot”. Az íj és nyíl nem csupán fegyver, hanem szimbólum is: a távolból ható erőké, a finomabb, kevésbé látványos küzdelmeké, például az egóval való harcé.
Az íj működése önmagában tanítás: minél jobban visszahúzzuk a húrt, annál messzebbre repül a nyíl. Ugyanez igaz az emberre is, minél inkább képes háttérbe szorítani saját egóját, annál magasabbra juthat szellemileg.
A borítókép illusztráció. Fotó: MENAHEM KAHANA / AFP
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.