Kevesen gondolnák, hogy Magyarország egyik legrégebbi zsidó emléke nem Budapesten vagy egy nagyobb városban, hanem Esztergomban került elő.
Esztergom neve hallatán legtöbben a bazilikára, királyokra és egyházi központra asszociálnak. Pedig a város története egy kevésbé ismert, mégis rendkívül gazdag szállal is bővül: a zsidó közösség évszázadokon átívelő jelenlétével, amely egészen a római korig vezethető vissza.
A Stetl városi séta indul Esztergomban
A Stetl városi séták kínálata újabb különleges állomással bővül: egy helytörténeti séta, amely Esztergom zsidó örökségét tárja fel. Május 17-én, a Mindszenty hercegprímás térről indulva a résztvevők nemcsak a város ismert arcát, hanem egy eddig kevésbé látható történelmi rétegét is felfedezhetik.
A sétát Aguera Zoltán vezeti, aki két órában, mintegy két kilométeres útvonalon kalauzolja végig az érdeklődőket, és még arra is választ ad, hogyan kerül a történetbe a likőr.
Hazánk legrégebbi zsidó tárgyi emléke
Esztergom zsidó múltja egészen a római korig nyúlik vissza. A Duna partján talált, görög nyelvű, menórával díszített sírkő, amely Júda és Kassia nevét őrzi az i. sz. 3. századból származik, és a mai napig a legrégebbi ismert zsidó emlék Magyarország területén.
A lelet ma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében látható, de egykor az esztergomi érseki palota udvarán állt, mintha maga a város is őrizni akarta volna ezt a különleges örökséget.
Középkori mindennapok és eltűnő közösségek
A források szerint már a honfoglalás környékén is éltek zsidók a városban: a 11. században imaház és mikve is működött. Ebből az időből ismert Kálonimusz ben Sábtáj rabbi ítélete két regensburgi zsidó kereskedőről, akik a Duna egyik partján várták be törött szekerük megjavítását, mire azonban a városba értek, péntek este lett, és így megszentségtelenítették a szombatot
A 14. században I. Károly király oklevele már zsidó temetőt említ, a 16. században pedig virágzó közösség élt itt. A történelem azonban közbeszólt: a hagyomány szerint I. Szulejmán uralkodása alatt a helyi zsidókat Konstantinápolyba hurcolták.
Ezt követően hosszú időre eltűnnek a források, mintha a közösség nyomtalanul felszívódott volna.
Újrakezdések és korlátozások
A 18. század elején ismét felbukkannak a zsidók Esztergom környékén, ám a város falain kívül, Szenttamáson telepedhetnek le. Csak 1837 után költözhetnek vissza a városba, és még ekkor sem vásárolhatnak szabadon ingatlant, erre egészen 1849-ig várniuk kell.
Ez a késleltetett visszatérés jól mutatja, milyen hullámzó volt a közösség sorsa: jelenlét, eltűnés, majd újrakezdés, újra és újra.
Egy séta, ami új szemmel láttat
A most induló tematikus séta nem pusztán történelmi adatok sorozata. Inkább egyfajta új nézőpont: hogyan illeszkedik egy alapvetően keresztény szimbolikájú város múltjába egy ilyen mély és régi zsidó jelenlét?
És hogy jön mindehhez a macesz vagy a likőr? A válasz a séta során derül ki. Jelentkezés és bővebb információ a zsidoprogramok.hu oldalon keresztül.
A borítókép a MILEV gyűjteményében található archív fotó AI színezett változata.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.