Az ómerszámlálás az árpaáldozatból ered, és egy belső fejlődési folyamatot jelképez, amely az ösztönös „állati” szintről a magasabb, tudatos emberi minőség felé vezet.
A Tóra parancsa szerint peszách után hét héten át számoljuk az ómert, amely nevét a Szentélyben bemutatott árpaáldozatról kapta. Ez az időszak nemcsak mezőgazdasági ciklust követ, hanem mély szimbolikus jelentéssel is bír: az árpa, mint állati táplálék, az ember ösztönös oldalát jelképezi, míg a sávuotkor bemutatott búza az emelkedettebb, szellemi szintet. Az ómerszámlálás így egy fokozatos lelki építkezés, amely során napról napra finomítjuk saját jellemünket.
Az ómerszámlálás az árpaáldozat után kapta a nevét
„És számláljátok magatoknak az ünnep másnapjától […] hét teljes hét legyen.” (3Mózes 23:15.) Az ómer a Szentélyben bemutatott árpaáldozat volt, erről kapta a nevét az ómerszámlálás. Az egyik legfontosabb gabonaféléből, az ősidők óta termesztett árpából (הרועש – szeorá) liszt vagy árpagyöngy, állati takarmány és alkoholos italok (sör, whiskey) készülnek.
Mivel az árpa öt gabonaféle egyike, ezért az árpából őrölt lisztből készített kenyérfélékre hámoci, a süteményekre mezonot áldást mondunk. Azon hét termény közé tartozik továbbá, melyekkel az Örökkévaló megáldotta Izrael földjét.
Az árpa az állati vonásaink jelképe
A Szentélyben peszách második napján mutatták be az első levágott árpakalászokat, előtte tilos volt fogyasztani az abban az évben termett gabonából. Sávuotkor, az ómerszámlálás végeztével búzaáldozatot mutattak be.
A tórai hagyományban az árpa elsősorban állati takarmány, míg a búza emberi táplálék. Ennek az az üzenete, hogy mindenkiben vannak emberi és állati vonások – Isten-i lélek és állati lélek. Az ómerszámlálás során napról napra tökéletesítjük magunkat, így az állati világot jelképező árpától eljutunk a magasabb spirituális szintig, a sávuoti búzáig.
A borítókép illusztráció.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.