Egy izraeli asszony, aki kekszekkel tartotta sakkban a terroristákat, személyesen mesélte el hihetetlen túlélőtörténetét Budapesten.
Ráchel Edri neve bejárta a világot, miután október 7-én páratlan lélekjelenléttel és emberséggel 20 órán át feltartóztatta a házába betörő fegyvereseket. Izrael egyik nemzeti hőse lett. A történet, amely első hallásra szinte hihetetlennek tűnik, most a Zsilip Központban elevenedett meg, ahol Ráchel és fia személyesen idézték fel a túlélés, a hit és a bátorság megrázó és egyben felemelő pillanatait.
Izrael nemzeti hőse a budapesti Zsilipben
Az első pillanat, amikor nevetni tudtam október 7. után az volt, amikor először hallottam Ráchel Edri történetét. Ő az az izraeli nő, aki a házába betörő terroristákat keksszel kínálta, és 20 órán keresztül feltartotta, míg ki nem szabadították őket.
Akkor még nem sejtettem, hogy több, mint két évvel később személyesen hallgathatom meg a történetét, amit a fiával, Eviátárral együtt mesélt el hétfő este a zsúfolásig megtelt Zsilip Központban. Az est házigazdája, Megyeri Jonatán bemutatása után álló ováció és dörgő taps fogadta „Izrael és a zsidó nép hősét”.
Az Örökkévaló bíztatását hallotta a fejében
Ofákim volt a legtávolabbi település, ahova a terroristák eljutottak október 7-én. Huszonhét helyi lakost és hat rendőrt gyilkoltak meg. Ez a szám sokkal magasabb lett volna, ha Ráchel nem tartóztatja fel a házát elfoglaló öt terroristát.
A filmbe illő, 20 órás túszejtés során Ráchel végig érezte az Örökkévaló jelenlétét. „Ne félj, Ráchel, veled vagyok” – hallotta a fejében, és valóban nem félt, ez áradt a feszülten figyelő közönség előtt felidézett történet minden pontjából.
Ráchel és Eviátár felváltva beszéltek, az előadás mindenkinek követhető volt, hála Feldman Mussie szinkrontolmácsolásának. A fényképek és videófelvételek, amelyekkel a történetet bemutatják, megrázóak, szavakkal el nem mondható borzalmakról, elesett hősökről és az átélt csodákról mesélnek. „Isten vezetett engem” – mondja Ráchel a nap eseményeit felidézve.
Ráchel zokogva emlékezett vissza
Éjfélre járt az idő, mikor a kommandósok megérkeztek, és végeztek a terroristákkal. „Dávid rám borult, hogy őt lőjék le, és ne engem” – mondja Ráchel sírva azóta elhunyt férje hősiességére emlékezve. „Nem vagyok hívő, de ezután hiszek. Isten ott volt és vigyázott rájuk, nincs más magyarázat” – mondja Eviátár. – „Mindig higgyetek, mindig legyen remény!” Ráchel azóta is ugyanabban a házban él. „Itt nőttek fel a gyerekeim, itt éltünk a férjemmel. Ez az a ház, ahol Isten velem volt. Nem hagyom, hogy a terroristák győzzenek.”
Távozóban Ráchel kekszét is megkóstolhattuk, és itt is, ott is elhangzott a tréfás megjegyzés: most már értem, miért maradtak ott a terroristák. Ez nagyon finom!
Borítókép: Tyukodi László.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.