Játékosan a zsidóságba
Egy hároméves kisfiú első hajvágása nem csupán családi ünnep, hanem mérföldkő a zsidó nevelésben – tanítja Oberlander Báruch rabbi.
Az unoka, Feldman Motti Máró első hajvágási ünnepségéről mesél Oberlander Báruch rabbi meghatottan. „Három éves lett, és most először vágtak le a haját. Ugye az a szokás van, hogy három éves korig fiúknak nem vágják a hajukat” – idézi fel. Az első hajvágás nem csupán szimbolikus gesztus: ettől kezdve a fiúgyermeket tudatosan kezdik bevonni a zsidó életbe.
A rabbi elmagyarázza, hogy a hároméves kor fordulópont: a gyerek már „valamennyire értelmes”, és ezért ekkor kezdődik a nevelése is. A hajvágással párhuzamosan megtanítják neki, hogy a pájéjeszt – vagyis a haját a halántékán – meg kell hagyni. Ezzel is kifejezi a zsidó hagyományhoz való tartozását.
Az első micvák játékosan
A lányoknál is van ilyen fordulópont: háromévesen kezdik gyújtani a péntek esti gyertyát. A rabbi hangsúlyozza, hogy „fiúknál ez a hajvágási ünnepség”, ami a zsidóságba való aktív belépés első lépése.
A kisfiú, Motti, egy rövid, mégis emlékezetes beszéddel készült: „Ábrahám ősatyánk három éves korában felfedezte az egy Istent. Én pedig Feldman Máró imádkozom, hogy a Messiás jöjjön el most.” Ez a természetes, gyermeki egyszerűség és hit különleges mélységet adott az ünnepségnek.
Az oktatás alapelve, hogy mindig a gyermek képességeihez mérten történjen: „Nem nehézíteni rá, kedvesen, jókedvvel, örömmel, játékkal” – mondja a rabbi.
Héber betűk hajóval
Az ünnepségre egy különleges könyv is készült: „A héber betűk hajóútja” című gyermekfüzet, amely játékos módon ismerteti meg a kicsiket az alefbét betűivel. „Nagyon szép történet, a héber betűk hajóval járnak” – meséli a rabbi. Nem véletlen a motívum: „az unokámnak a jele a bölcsődében a hajó.” A gyerekek így játékosan, meséken és élményeken keresztül találkoznak először a zsidóság világával.
„A legfontosabb dolog, hogy meg lehet tanítani a gyereket, hogy a zsidóság öröm, a zsidóság érdekes, szép és jó” – összegzi a rabbi a zsidó nevelés lényegét.
A tanítás végén a rabbi szívből jövő áldást is mond: „Adja Isten, hogy mindkét unokám nőjön fel jó zsidónak, és sok örömet adjanak szüleiknek, nekünk, az egész családnak és az egész közösségnek.”
