A róka ajándéka és a hiányzó szív – Hogyan gyászolunk igazán?
Oberlander Báruch rabbi a három gyászhetet köszöntve egy régi haszid tanítást idéz, amely különös fényt vet arra, hogyan is kell valóban gyászolnunk a Szentély lerombolását. Mint mondja: „Tegnap volt a böjtnap, és az imában azt mondtuk: ‘Ezért gyászol a szívünk’ – de vajon tényleg ott van a szívünk?”
A Dusinsky rabbi története szerint egyszer egy király születésnapján minden állat ajándékot hozott – kivéve a rókát. A király haragra gerjedt: „A róka nem hozott ajándékot? Akkor a legdrágább dolgát, a szívét kell nekem adnia!” Ám a ravasz róka így válaszolt: „A szívemet mindig féltem, otthon szoktam hagyni, nehogy baja essen. Most sincs nálam, de ha megengedik, hazamegyek érte…” – és természetesen soha többé nem tért vissza.
A rabbi szerint ez a történet rólunk szól. Sokszor tesszük a micvákat, imádkozunk, tartjuk a hagyományokat, de a szívünk nélkül. „Cselekedünk, de valahogy a szív nincs ott.” A három gyászhetünk mélyebb oka éppen ez: nemcsak a fizikai Szentélyt siratjuk, hanem azt, hogy gyakran a saját istenszolgálatunkból is hiányzik a szív.
Oberlander rabbi így zárja gondolatait: „Mindig igyekeznünk kell, hogy a micvákat ne csak helyesen, hanem a szívünkkel együtt, teljes odaadással tegyük meg.” Mert az Örökkévalónak nemcsak a tetteink számítanak, hanem az is, hogy a szívünk se maradjon otthon.
