Kilógó cicesz – A bátorság, hogy más legyél
Oberlander Báruch rabbi személyes élménnyel kezdi tanítását: minden reggel sétál édesanyjával, és egy ilyen séta során megláttak egy kisfiút, akinek kilógott a cicesze a nadrágjából. Édesanyja erre így reagált: „Amikor én kislány voltam Makón, a háború előtt, nem jártak így a fiúk.” Miért? Mert a zsidógyűlölet miatt senki nem merte látványosan viselni zsidó öltözékét.
Ez a jelenet a rabbinak a Bálák heti szakasz egy híres mondatát juttatta eszébe: „Am levádád jiskón” – „Egy nép, amely egyedül lakik”. Ez nem magányt, hanem elkötelezettséget jelent: „Ahhoz, hogy az ember zsidó legyen, kell benne legyen egyfajta büszkeség. Vagy talán inkább bátorság, hogy ő másként él, mint a többség.”
A rabbi konkrét példákat is hoz:
„Leülnek egy ebédhez, és a zsidó azt mondja: nem tudok itt enni, mert ez nem kóser.”
„Repülőn egyszer csak feláll valaki, mert eljött az ideje a reggeli imának.”
„Holnap nem tudunk találkozni – szombat van.”
Mindez nem könnyű – különösen azok számára, akik nem vallásos környezetben nőttek fel. „Kell idő, míg az ember megszokja, hogy azt tegye, amit kell – függetlenül attól, hogy mások mit tesznek.”
A rabbi tanítása világos: a zsidóság nem a beolvadásról szól, hanem arról, hogy merjük másként élni az életünket – büszkén, hűen a hagyományainkhoz. És ebben a „kilógó cicesz” sokkal több, mint ruhadarab – egy identitás szimbóluma.
