Azonnal teljesülő kérés
Chájé Szárá hetiszakasz, délutáni ima és az isteni gondviselés ereje
Oberlander Báruch rabbi legutóbbi tanításában a zsidó imaélet egyik legkülönlegesebb mozzanatát emelte ki: a délutáni, azaz minchá imát, amely – a Talmud szerint – a három napi ima közül a legkiemelkedőbb. Miért? A választ a heti szakasz (Chájé Szárá) adja meg: Izsák és Rebeka találkozásának története.
A Talmud tanítása szerint a reggeli imát Ávrahám, a délutánit Izsák, az estit pedig Jákob rendelte el. Mégis, a rabbinikus hagyomány szerint a minchá kitüntetett jelentőséggel bír. Ennek megértéséhez egy különleges tórai jelenethez fordulunk.
A Tóra azt írja: „És kiment Izsák estefelé a mezőre imádkozni, és felemelte szemeit, és látta, hogy tevék közelednek.” A klasszikus kommentátor, a prágai Kle Jákár szerint Izsák ekkor azért imádkozott, hogy végre társat találjon – már negyven éves volt. És abban a pillanatban, ahogy befejezte az imát, Rebeka megérkezett.
Ez a jelenet azonnali isteni válaszról tanúskodik: a minchá ima olyan erővel bír, hogy a kérés már az ima végeztével teljesülhet. „Ez az, amit nem látunk sem a reggeli, sem az esti imánál” – mondja Oberlander rabbi.
De vajon mitől ilyen különleges ez az időpont? A rabbi elmagyarázza: reggel az ember még nem kezdett bele a napi feladatokba, este pedig már túl van mindenen – ez természetes ideje az elcsendesedésnek. „A délutáni ima viszont akkor történik, amikor az ember a nap sűrűjében van. Megszakítja a munkát, és azt mondja: most Istennel beszélek.”
Ez a döntés – félretenni a világi elfoglaltságokat és Istenhez fordulni – teszi a minchá-t olyan különlegessé. Nem véletlen, hogy a történelem során épp e délutáni ima pillanatában történtek meg a leglátványosabb isteni válaszok, mint Elijáhu próféta Kármel hegyi csodája is.
A tanítás végén Oberlander rabbi emlékeztet: amikor valóban fontos dolgot kérünk, és teljes szívvel fordulunk Istenhez – különösen a minchá idejében –, akkor megtörténhet, hogy válasz nem késlekedik.
