Egy kabát két emberre – és a világ alakulni kezd
„Szeresd felebarátodat, mint saját magadat – én vagyok az Örökkévaló” – áll a Ködosim hetiszakaszban, a Tóra egyik legismertebb, mégis legmélyebb parancsában. De mit jelent ez a szeretet a gyakorlatban? És mi köze van egy darab kabátnak az isteni jelenléthez? Oberlander Báruch rabbi egy különleges történettel világította meg az 1274. heti tanításában a parancsolat lényegét.
Egy kabát, két érv
Egy alkalommal egy apa és fia, mindketten nagyon szegény emberek, egyetlen kabáton perlekedve fordultak a rabbihoz döntésért. Az apa azt mondta: „Én öreg vagyok, fázom, a kabát nekem jár.” A fiú így érvelt: „Apám otthon van, nem mozog. Én járok ki dolgozni, nekem van nagyobb szükségem rá.”
A rabbi halasztást kért az ítéletre. Néhány nap múlva visszatértek – de valami megváltozott. Az apa ezt mondta: „Én már öreg vagyok, nekem mindegy. A fiam fiatal, hadd legyen az övé.” A fiú pedig: „Én fiatal vagyok, kibírom. Az apám öreg, neki nagyobb szüksége van a kabátra.”
Ekkor a rabbi bement a másik szobába, elővett egy második kabátot, és ezt mondta:
„Most már van két kabát. Tessék, egyiket az apának, másikat a fiúnak.”
Miért nem korábban?
Joggal kérdezték a rabbit: „Miért nem adta oda már az elején ezt a második kabátot? Megkímélhetett volna minket a vitától.” A rabbi válasza egyszerű és mély volt:
„Amikor mindenki csak azt mondta, hogy a kabát az enyém, akkor én is úgy gondoltam, az enyém. De amikor mindenki a másikra gondolt, azt mondta, a kabát legyen a másiké – akkor én is ezt mondtam: a kabát legyen a másiké.”
Az isteni jelenlét feltétele
A Tóra versében a „szeresd felebarátodat, mint saját magadat” után áll egy különös mondat: „Én vagyok az Örökkévaló.” Miért kapcsolódik ez a felszólításhoz?
Oberlander rabbi tanítása szerint: „Ha az ember önző, akkor az Örökkévaló sem tud jelen lenni. De ha mindenki a másik embert tartja szem előtt, akkor Isten is jelen van, és részt vesz az emberi történetben. Akkor Ő is adni akar.”
Ez a tanítás nemcsak a kabátokról szól, hanem az egész emberi életről – arról, hogy az önzetlenség hogyan teremti meg a szellemi és gyakorlati jólétet. Mert amikor mindannyian azt mondjuk: „a másiknak legyen jobb”, akkor az Örökkévaló maga is mellénk áll, és elhozza a második kabátot – a megoldást, amiről nem is tudtuk, hogy létezik.
A valódi szeretet mértéke
A „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” nem puszta morális felszólítás – hanem spirituális feltétel. Az isteni gondviselés ott jelenik meg, ahol az emberek valóban törődnek egymással. Ott születik meg a csoda – néha csak egy egyszerű kabát formájában, máskor az élet nagy kérdéseire adott válaszban.
Gut Sábeszt kívánunk mindenkinek – és egy kis extra kabátot is, ott, ahol épp szükség van rá.
