Amikor a gyerekek kóser konyhája áldássá válik

Oberlander Báruch rabbi a Bechukotáj hetiszakasz egyik legnehezebb mondatát a hászid tanítás fényében értelmezi. A Tóra ebben a részben hosszan sorolja azokat a súlyos következményeket, amelyek akkor érik Izraelt, ha eltávolodik az Örökkévaló útjától. Ezek között szerepel a különösen megrendítő kép: a szülők saját fiaik és lányaik húsát eszik majd az éhínségben. A mondat első olvasásra csak büntetésként és tragédiaként érthető.

A hászidizmus azonban gyakran keresi a legsötétebb tórai szakaszokban is a rejtett jó értelmet, azt a belső áldást, amely a kemény szavak mögött is megmutatkozhat. Így születik meg az a különleges magyarázat, hogy „a gyerekeitek húsát fogjátok enni” valójában áldásként is olvasható: eljön az idő, amikor a szülők nyugodtan ehetnek a gyermekeik otthonában, mert ott is kóser lesz az étel.

Ez a gondolat abban a korszakban különösen erős üzenet volt, amikor sok családban még a szülők és nagyszülők őrizték a vallásos életet, miközben a fiatalabb nemzedék eltávolodott a zsidó hagyománytól. A hászid olvasat azt mondja: az igazi áldás az, ha a következő generáció továbbviszi a zsidóságot, és a gyerekek háza is olyan otthon lesz, ahol a kóserság, a micvák és a Tóra jelen vannak.

Oberlander rabbi hozzáteszi: ma Magyarországon sokszor mintha megfordult volna ez az irány. Gyakran a gyerekek, a fiatalabb nemzedék tagjai kezdenek közelebb kerülni a vallásos élethez, ők kezdenek kósert tartani, tanulni, zsinagógába járni. Ilyenkor az áldás az, hogy idővel a szülők házában is lehessen enni, mert a gyerekek példája visszavezeti a családot az évezredes zsidó úthoz.

A tanítás lényege nem az, hogy melyik nemzedék kezdi el előbb, hanem az, hogy a zsidóság éljen tovább. Ha a szülők adják át a gyerekeknek, az áldás. Ha a gyerekek hozzák vissza a szülőket és nagyszülőket, az is áldás. A fontos az, hogy a családi asztal újra a kóserság, a hagyomány és az Örökkévalóhoz való közeledés helye legyen.