Tökéletlenül is jöhetsz
Peszách séni – amikor az Örökkévaló második esélyt ad
Peszách séni, a „második peszách” első hallásra furcsa ünnepnek tűnhet. Nincs nagy takarítás, nem kell eltüntetni a kovászost a házból, sőt a macesz mellett a kenyér is maradhat az asztalon. Mégis ugyanannak a vágyakozásnak az ünnepe, mint az első peszách: kapcsolódni ahhoz, amit az Örökkévaló adott.
A Tóra szerint ennek az ünnepnek az emberek kérése az eredete. Voltak, akik tisztátalanságuk miatt nem tudták bemutatni a peszáchi áldozatot a maga idejében. Nem belenyugodtak, nem legyintettek, hanem odamentek Mózeshez, és ezt kérdezték: „Miért maradjunk le?” Nem azt mondták, hogy minden rendben van így is, hanem azt, hogy fáj nekik a hiány.
Ez a mondat hívta elő az új lehetőséget. Mózes megkérdezte az Örökkévalót, és megszületett Peszách séni: még egy alkalom, még egy kapu, még egy esély azoknak, akik először nem tudtak részt venni.
Oberlander Báruch rabbi szerint itt rejlik az ünnep igazi üzenete. Az első peszách a rendezett, felkészült, „tiszta” állapot képe. A második viszont annak az embernek szól, aki tudja magáról, hogy nincs kész. Aki hiányos, akinek a házában még ott a kovászos, aki nem tökéletes – de szeretne közelebb kerülni.
És az Örökkévaló válasza erre nem az, hogy előbb légy kész, előbb légy hibátlan, előbb takaríts ki mindent. Hanem ez: ha valóban szeretnél jönni, akkor gyere.
Peszách séni ezért nem a tökéletesek ünnepe, hanem a vágyakozóké. Azoké, akik nem akarják elfogadni, hogy lemaradtak. Akik a hiányaik ellenére is közeledni akarnak. És éppen ezért ez az egyik legvigasztalóbb tanítás: az Örökkévalóhoz nemcsak készen lehet megérkezni. Elindulni tökéletlenül is szabad.
