A Tóráknak itthon is lesz még helyük
Oberlander Báruch rabbi a rákospalotai zsinagóga újraavatásához kapcsolódva idéz fel egy régi történetet. A hetvenes évek elején sokan örömmel fogadták, hogy Kelet-Európából több száz, régóta használaton kívüli Tóra-tekercset visznek majd Amerikába és más országokba, ahol ismét olvasni fognak belőlük.
A Rebbe azonban ellenezte ezt. Úgy látta: eljön még az idő, amikor Kelet-Európában újra szükség lesz ezekre a Tórákra. A szocialista rendszer nem tart örökké, a zsidó élet pedig újra feléledhet. Ha pedig addig mindent elvisznek, honnan lesznek majd Tórák az újjáéledő közösségek számára?
A rabbi számára a rákospalotai zsinagóga története ennek különösen erős példája. Olyan épületről van szó, amelyet korábban eladtak, mert sokan már nem hittek abban, hogy egyszer ismét élő zsidó közösség működhet ott. Most viszont újra zsinagógaként nyílt meg, és ismét ima, Tóra-tanulás és közösségi élet töltheti meg.
Az alkalom személyes emléket is felidézett benne. Édesapja Újpesten nőtt fel, néhány kilométerre innen, és mesélt neki erről a zsinagógáról, valamint egy rokonáról is, aki egy kisebb hászid imaház rabbija volt a környéken.
A rákospalotai zsinagóga újranyitása ezért többet jelent egy régi épület helyreállításánál. Azt mutatja, hogy a zsidó élet folytonossága még hosszú megszakítások után is helyreállhat. Ami egy időre elnémult, újra megtelhet imával és Tórával.
Oberlander rabbi ezért kívánt sok sikert Nógrádi Eli rabbinak és feleségének, Sternának, abban a reményben, hogy a környék zsidói ismét otthonra találnak ebben a zsinagógában.
