Egy etrog elveszett, de megnyíltak az égi kapuk
Oberlander Báruch rabbi egy szegény ember történetével mutatja meg, milyen nagy értéke lehet az önuralomnak és a házastárs iránti tiszteletnek. Dávid alkalmi munkákból tartotta el családját, és egész évben félretett néhány kopejkát, hogy Szukkotra etrogot vásárolhasson.
Abban az évben különösen nehéz volt a megélhetés. Hideg volt, kevés munka akadt, így Dávid csak szerény etrogot tudott venni. Amikor hazavitte, a felesége először azt hitte, talán ennivalót vásárolt. Amikor meglátta az etrogot, elkeseredésében és dühében beleharapott. Ettől az etrog alkalmatlanná vált a micva teljesítésére.
Dávid azonban nem kiabált rá. Nem kezdte szemrehányásokkal illetni, hanem elfogadta a helyzetet, és egyetlen bántó szót sem mondott neki. A Báál Sém Tov szerint ez az önuralom olyan nagy áldozat volt, hogy Ábrahám és Izsák történetéhez hasonlítható lelki erőt mutatott.
A tanítás lényege mélyebb az etrog elvesztésénél. Dávid egy micvától esett el, amelyre egész évben készült, mégis fontosabbnak tartotta, hogy ne alázza meg a feleségét. A szentség így nemcsak abban mutatkozott meg, hogy mennyire vágyott a micvára, hanem abban is, hogyan viselkedett akkor, amikor csalódás érte.
A hászid hagyomány szerint éppen ez nyitotta meg az égi kapukat, és hozott áldást másokra is. A történet arra emlékeztet, hogy a házastárs tisztelete, a harag visszafogása és az emberi méltóság megőrzése önmagukban is hatalmas spirituális értéket hordoznak. Néha egy visszatartott kiáltás többet ér, mint egy tökéletes etrog.
