Az ajándéknál is többet ér az, akitől kaptuk
Egy ajándék értékét sokszor az határozza meg, kitől kaptuk. Lehet, hogy maga a tárgy egészen egyszerű, de ha egy számunkra különösen fontos embertől származik, felbecsülhetetlenné válhat. Oberlander Báruch rabbi a Lech Lechá hetiszakasz kapcsán ebből a hétköznapi tapasztalatból vezet le egy fontos tanítást az Örökkévalóhoz fűződő kapcsolatunkról.
A Pirké Ávot, az Atyák bölcs tanításai arra intenek, hogy az ember ne a jutalom reményében szolgálja Istent. A micvák teljesítésének legnagyobb értéke ugyanis maga a kapcsolat, amely általuk létrejön és erősödik. Amikor egy zsidó ember megteszi, amit az Örökkévaló kér tőle, közelebb kerül hozzá. Ez a közelség minden jutalomnál többet ér.
A hetiszakaszban Isten megjelenik Ábrámnak, és megígéri, hogy leszármazottainak adja Izrael földjét. Hatalmas ígéret ez egy olyan ember számára, akinek még nincs gyermeke. Ábrám örömmel fogadja a hírt, majd oltárt épít.
A Tóra azonban különös hangsúllyal fogalmaz: Ábrám oltárt épített „az Örökkévalónak, aki megjelent neki”. A rabbi arra hívja fel a figyelmet, hogy az oltár építésének középpontjában Isten megjelenése áll. Ábrám természetesen örült a gyermekekre és az országra vonatkozó ígéretnek, de még nagyobb jelentősége volt számára annak, hogy az Örökkévaló megszólította, és még szorosabb kapcsolatba került vele.
Ez a szemlélet a mindennapi zsidó életet is gazdagabbá teheti. Amikor imádkozunk, Tórát tanulunk, cedákát adunk vagy bármilyen micvát teljesítünk, érdemes arra gondolnunk, hogy ezzel az Örökkévalóhoz kerülünk közelebb.
Az ajándékoknak, az áldásoknak és a jutalomnak is örülhetünk. Ábrám példája azonban arra tanít, hogy a legnagyobb ajándék maga az Istennel való kapcsolat. Minden egyes micva újabb lehetőség ennek elmélyítésére.
