Az igazi segítség akkor kezdődik, amikor a másik hibázott
Oberlander Báruch rabbi a Berésit hetiszakasz egyik első emberi történetéből mutatja meg, mit jelent valóban segíteni a másikon. A Talmud arra tanít, hogy a Tóra elején, közepén és végén is azt látjuk: az Örökkévaló jót tesz az emberrel. Meglátogatja a beteg Ábrahámot, eltemeti Mózest, a teremtés történetében pedig ruhát készít Ádámnak és Évának.
Első pillantásra felmerül a kérdés: valóban ez volna az első jótétemény? Hiszen Isten megteremtette Ádámot, Évát, nekik adta a világot, és házasságban összekapcsolta őket. Miért éppen a ruha számít különleges példának?
A rabbi szerint azért, mert itt már egészen más helyzetről van szó. Ádám és Éva egyetlen tilalmat kaptak: ne egyenek a tiltott fáról. Mégis megszegték. Isten világossá tette számukra, hogy súlyos vétket követtek el, és ennek következményei lesznek. Ezután azonban látta, hogy szükségük van ruhára, és gondoskodott róluk. Ráadásul a Tóra szerint nem akármilyen ruhát kaptak, hanem bőrköntösöket, vagyis tartós, méltó öltözéket.
Ebben rejlik a valódi cheszed, a jótékonyság mélyebb formája. Könnyebb annak segíteni, aki jól viselkedik, akivel minden rendben van, és akit éppen kedvelünk. Az Örökkévaló példája arra tanít, hogy a segítség akkor is kötelesség lehet, amikor a másik hibázott, és ezt ő maga is tudja.
A hibát meg lehet nevezni, a következményeket vállalni kell, de ettől a másik ember még nem szűnik meg embernek lenni. Ha szüksége van segítségre, ételre, ruhára, támogatásra vagy együttérzésre, akkor segíteni kell. A zsidó jótékonyság éppen ott mutatja meg igazi erejét, ahol a segítséget nem a másik tökéletessége teszi érdemessé.
