A micva nyaraláskor is micva
Oberlander Báruch rabbi a Pinchász hetiszakasz állandó áldozatából kiindulva arról tanít, mit jelent az Örökkévalót szolgálni. A héber ávodá szó szolgálatot jelent, és ugyanabból a világból jön, mint az eved, a szolga fogalma. Ez elsőre szokatlanul hangozhat, mégis fontos üzenete van: a szolga élete nem alkalmi feladatokból áll, nem naponta dönti el, dolgozik-e vagy pihen. A szolgálat állandó, az élet rendjévé válik.
A hetiszakaszban Mózes az Örökkévalóhoz fordul, amikor közeledik élete vége, és kéri, legyen vezetője Izrael népének. Isten kijelöli Jehosuát, majd közvetlenül ezután következik a korbán támid, az állandó áldozat parancsa: reggel ez volt az első áldozat a Szentélyben, délután pedig az utolsó. A Midrás szerint az Örökkévaló mintha azt mondaná Mózesnek: mielőtt te arról beszélsz, mit tegyek én a gyermekeimért, mondd meg nekik, mit tegyenek ők értem.
Éppen ezért kerül ide az állandó áldozat. A korbán támid lényege a folytonosság: minden nap bemutatták, hétköznap, szombaton és ünnepen is. Ez az igazi Istenszolgálat egyik alapja: nem hangulattól, időjárástól, szabadságtól vagy kényelmi szemponttól függ, hanem az ember életének biztos pontja.
Ez a tanítás különösen aktuális nyáron, amikor az emberek utaznak, nyaralnak, kiszakadnak a megszokott rendből. Ilyenkor könnyen meggyengülhetnek a napi micvák: az ima, a tfilin, a kóser étkezés, a szombat előkészítése. A rabbi üzenete világos: amit az ember vállalt az Örökkévaló szolgálatában, azt érdemes állandóvá tenni. A micva akkor formálja igazán az embert, ha nem marad otthon, amikor ő útra kel.
