Nem az számít, hányszor hallottad, hanem hogy elindultál-e
Oberlander Báruch rabbi Ros hásáná közeledtével egy jeruzsálemi mágid, Rabbi Sálom Svadran történetével magyarázza el, miért kell ugyanazokat a megtérésre hívó üzeneteket újra és újra meghallgatnunk. A mágid feladata az volt, hogy különböző zsinagógákban drósékat, vallási beszédeket tartson. Svadran különösen nagy hatású szónok hírében állt.
Egyszer úton volt egy zsinagógába, amikor meghallotta két fiatalember beszélgetését. Az egyik azt javasolta, menjenek el meghallgatni a drósét, mire a másik legyintett: minek, hiszen úgyis tudja, miről fog beszélni, már mindent hallott tőle. Svadran nem szólt hozzájuk, de később a beszéd közben elmesélt egy történetet.
Nagy forgalmi dugó alakult ki, mert egy sofőr egyszerűen megállt az út közepén, és újságot kezdett olvasni. A mögötte állók folyamatosan dudáltak, ő azonban nem mozdult. Végül kiszállt, és mérgesen rájuk szólt: miért dudálnak még mindig, hiszen már sokszor hallotta? A válasz egyszerű volt: nem az a kérdés, hogy hányszor hallotta a dudát, hanem az, hogy végre induljon el.
Ugyanez a helyzet Elul hónapban és Ros hásáná előtt. Minden reggel megszólal a sófár, újra és újra ugyanazzal az ébresztő hanggal. Az ember hallotta tegnap, hallotta tavaly, talán egész életében hallja. A kérdés azonban az, hogy reagált-e rá.
A tsuvá, a megtérés nem új gondolatok gyűjtése, hanem változás. Lehet valaki kívülről ismerője minden drósénak és tanításnak, mégis ugyanott áll. A sófár azért szól újra, hogy felébresszen és elindítson. Ros hásánára készülve ezért nem azt kell kérdezni, hallottunk-e már mindent, hanem azt: mit fogunk most másképp tenni?
