Melyik világot látod meg magad körül?
Oberlander Báruch rabbi a Slách hetiszakasz kém-történetéhez kapcsolódva arról tanít, hogy az ember nemcsak néz, hanem a saját belső állapota szerint lát. A történet szerint két koldus érkezett Lubavicsba a negyedik lubavicsi rebbéhez, Rabbi Smuelhez. Az elsőtől a rebbe megkérdezte, honnan való, majd amikor megtudta, hogy Minszkből, azt is megkérdezte, milyen ott a zsidó élet. A férfi jót mesélt: zsinagógákról, Tóra-tanulásról, kedves emberekről, egymást segítő közösségről. A rebbe adott neki egy pénzdarabot.
Ezután a másik koldus is bement. Ő is Minszkből jött, de amikor a rebbe ugyanerről kérdezte, egészen más képet festett: veszekedésekről, rossz emberekről, pletykáról, romlott közösségi állapotokról beszélt. A rebbe ekkor világossá tette neki, hogy nem pusztán Minszk helyzetére volt kíváncsi. Azt akarta megtudni, melyik „Minszkben” él az illető: abban, ahol tanulás, jóság és segítés van, vagy abban, ahol mindenben a hibát és a rosszat veszi észre.
A rabbi egy másik hasonlattal is megerősíti a tanítást: a méhecske bárhová megy, mindig talál valami édeset, míg a légy mindenütt a piszkot keresi meg. A világban sokféle jelenség van jelen egyszerre, de az ember lelki iránya dönti el, mire érzékeny, mit emel ki, mit visz tovább.
Ez kapcsolódik a kémek bűnéhez is. A kémek Izrael földjéről visszatérve rossz hírt hoztak, félelmet és bizalmatlanságot ébresztettek a népben. A baj nem csupán az volt, hogy nehézségeket láttak, hanem az, hogy a jó földben is a rosszat keresték és azt tették uralkodóvá. A tanítás egyszerű és komoly: a zsidó embernek méhecskévé kell válnia, aki észreveszi az édességet, a jót, az Örökkévaló áldását az emberekben és a közösségben.
