Ha másként lett volna…
Oberlander Báruch tanítása a Lech l’chá hetiszakaszhoz – Ábrahám, múlt és döntés
„Ha más családba születtem volna… ha Jeruzsálemben nőttem volna fel… ha vallásos környezet vett volna körül, akkor most másképp nézne ki az életem.” Sokakban megszólal ez a belső hang, amikor közelebb szeretnének kerülni a zsidósághoz, micvákat vállalni, vagy elkezdeni Tórát tanulni. Ez a „ha…” azonban sokszor gátat jelent, kifogás lesz, amire rá lehet hárítani a felelősséget – a múlt miatt nem lehet igazán elindulni.
Oberlander Báruch rabbi a Lech l’chá hetiszakasz kapcsán világosan mutat rá: Ábrahám példája pont ennek az ellenkezőjét tanítja.
Honnan indult Ábrahám?
„Ábrahám nem egy jeruzsálemi jesivában nőtt fel” – emlékeztet a rabbi. „Nem egy rabbi fiaként látta meg a napvilágot.” Ellenkezőleg: az apja, Terách, bálványimádó volt, sőt bálványokat gyártott és árusított. Egy olyan környezetben nőtt fel, amely teljesen ellentétes volt mindazzal, amit később képviselt.
És mégis – az Örökkévaló megszólítja:
„Lechá – menj el országodból, szülőföldedről, atyád házából…”
„Ha Ábrahám csak a múltjára nézett volna, ha azon rágódik, hol és milyen körülmények között nőtt fel, akkor sosem lépett volna el otthonról. De ő nem a hátteréből, hanem a jövőjéből indult ki.”
Nem az számít, honnan jössz – hanem hova tartasz
A rabbi tanításának egyik kulcsmondatát így fogalmazza meg:
„Azt kell úgy kell nézni magadat, mintha ott vagy, ahova akarsz eljutni – nem ott, ahonnan elindultál.”
Ez nem puszta optimizmus, hanem hit az ember lehetőségeiben. Mindenki elindul valahonnan – de az Örökkévaló hívása nem a múlthoz, hanem a jövőhöz szól. Lehet, hogy valaki nem tanult jesivában, nem tartotta a sábeszt vagy nem ismerte a micvákat – de ezek mind elérhetőek, megtanulhatók és megélhetők, ha az ember hajlandó elindulni.
Ábrahám története nem csak a zsidó nép születése – hanem a személyes hit születése is. A történet, amelyben valaki a komfortzónájából kilépve vállalja az ismeretlent, csak azért, mert Isten megszólította.
A jelen fontosabb, mint a múlt
A Tóra nem hosszan elemzi Ábrahám gyerekkorát vagy családi hátterét. Az igazán fontos a döntés: „elindult Ábrám, amint mondta neki az Örökkévaló.” A döntés, hogy valaki nem marad ott, ahol van, hanem elindul – Isten hívására.
„Ami volt, azt hátra lehet hagyni” – mondja Oberlander rabbi. – „Az ember el tud jutni a szent földre, el tud jutni oda, ahol Istent szolgálja, teljesíti a micvákat, és teljes életet él a zsidóságban.”
Gyújtsunk korábban – és lépjünk előre
A tanítás végén a rabbi praktikus emlékeztetőt is hozzáfűz: a téli időszámítás miatt a gyertyagyújtás is korábban van – ezen a héten például 16:09-kor. Ez szimbolikusan is összecseng az üzenettel: a világosság nem a múlttól függ, hanem attól, hogy mi mikor gyújtjuk meg.
Ábrahám lépett – és a világ megváltozott. A múlt nem korlát, csak egy kiindulópont. A kérdés: mi merünk-e lépni?
