Ünnep a nehézben is
Purim és a remény sorrendje
Jövő héten, hétfő este kezdődik Purim ünnepe. A Megilá olvasásával kapcsolatban a Talmud különös szabályt mond: aki visszafelé olvassa Eszter könyvét, nem teljesítette a micvát. Egyszerű értelemben ez azt jelenti, hogy a történetet sorrendben kell felolvasni – az elejétől a végéig, fejezetről fejezetre.
A haszid magyarázat azonban mélyebbre megy.
Eszter könyvének elején a helyzet kilátástalan. A király jóváhagyja Hámán tervét: egyetlen napon elpusztítani az összes zsidót – férfit, nőt, gyermeket. Teljes megsemmisítés. Emberileg nézve nincs menekvés.
És mégis fordul a történet. A sors megfordul, Hámán pusztul el, Mordecháj felemelkedik, a zsidó nép megmenekül. Olyan nyilvánvaló csoda történik, hogy még nem zsidók is csatlakoznak a zsidó néphez.
A tanítás az: Purimot nem lehet „visszafelé” ünnepelni. Nem kezdhetjük a végén, a csodával. Mert a csodát mindenki elfogadja. A fordulat után könnyű hinni.
Az ünneplés igazi lényege az elején kezdődik – amikor még reménytelennek tűnik a helyzet. Amikor minden elveszettnek látszik. Ott kell teli hittel bízni az Örökkévalóban, hogy lesz fordulat.
Purim nem csupán a megmenekülés ünnepe, hanem a remény ünnepe. Annak a hitnek az ünnepe, amely még a legsötétebb pillanatban sem adja fel.
Ezért nem lehet visszafelé olvasni a Megilát. Mert a hit nem a végén kezdődik – hanem a nehéz elején.
