Gyász vagy ünnep?
Az ómerszámlálás napjai kétféle fényben
Peszách és sávuot között minden zsidó ember ismeri az ómerszámlálás napjait, és azt is, hogy ezekhez gyászos szokások kapcsolódnak. Nem tartunk esküvőt, nem hallgatunk élő zenét, mert a hagyomány szerint ezekben a napokban halt meg Rabbi Akiva huszonnégyezer tanítványa. Ez a veszteség ráveti az árnyékát az időszakra.
Oberlander Báruch rabbi azonban egy másik nézőpontot is felidéz. A bölcsek egy része szerint a peszách és sávuot közötti idő nemcsak gyászidőszak, hanem egyfajta félünnep is. Ahogy peszách elején és végén ott vannak a főünnepi napok, közöttük pedig a chol hamoéd, ugyanígy ez az egész időszak is összeköti a szabadság ünnepét a Tóraadással. Vagyis ezek a napok nem üresek, hanem ünnepi tartalommal telnek meg: a kivonulás örömétől haladunk a Szináj felé.
Ebből a megközelítésből az is érthető, miért nem tartunk esküvőt ilyenkor. Nem feltétlenül csak a gyász miatt, hanem azért is, mert két örömöt nem keverünk össze. Ha az ember már eleve egy nagy lelki folyamatban van, a szabadság és a Tóraadás közötti úton, akkor nem hoz be mellé még egy külön ünnepet.
A rabbi végül nem oldja fel teljesen az ellentétet, hanem ránk bízza a választ. Milyenek ezek a napok? Gyászosak vagy ünnepiek? Attól függ, hogyan éljük meg őket. Ha az ember csak számolja a napokat, akkor valóban inkább a hiány és a veszteség kerül előtérbe. De ha készül a Tóraadásra, ha lelkileg dolgozik magán, ha a szabadságot arra használja, hogy közelebb kerüljön a micvákhoz és a zsidósághoz, akkor ezek a napok örömnappá válnak.
Az ómerszámlálás tehát nemcsak emlékezés, hanem tükör is: megmutatja, hogy az ember gyászt hordoz-e magában, vagy készül valamire, ami magasabbra emeli.
