Csoda vagy véletlen?
Miért nem léphetett be Mózes az Ígéret Földjére – és mi köze ehhez a hétköznapi racionalitásnak?
Olykor úgy érezzük, a Biblia világa teli volt csodákkal, de ma, a modern korban ezek a csodák eltűntek. Oberlander Báruch rabbi e heti tanításában (Chukát hetiszakasz) azonban egészen más választ ad: „Nem az a probléma, hogy nincsenek csodák. A probléma az, hogy nem ismerjük el őket.”
Miriam halála és a sziklából fakadó víz
A hetiszakasz drámai jelenettel indul: Miriám, Mózes nővére meghal, és vele együtt megszűnik a közösséget szolgáló vízcsoda is. A nép panaszkodni kezd, mire Isten azt mondja Mózesnek: „Beszélj a sziklához, és az vizet fog adni.”
De Mózes nem beszél – helyette odamegy és rásújt a sziklára. A víz jön, a nép szomja csillapul, mégis: Isten haragra gerjed. „Mivel nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek engem Izrael fiai előtt…” – szól a szigorú ítélet. Mózes és Áron nem léphetnek be az Ígéret Földjére.
De hát mi volt a vétség?
A kommentátorok nem spórolják a magyarázatokat. Vajon az volt a hiba, hogy nem beszélt a sziklához? Vagy hogy kétszer sújtott rá?
Oberlander rabbi a Vasvári Pál utcai zsinagóga tanulókörére hivatkozik, ahol péntek esténként Rambán (Rábénu Mose ben Náchmán) kommentárját tanulmányozzák. A középkori mester radikális és mégis egyszerű választ ad: a baj az volt, amit Mózes mondott.
Mózes a néphez így szól: „Hozzunk-e ki nektek vizet ebből a sziklából?” – a többes szám („hozzunk”) azt sugallja, hogy ő és Áron a forrása a csodának. „Ki hozza a vizet? Mózes és Áron? Vagy az Örökkévaló?” – teszi fel a kérdést a rabbi.
Ez a mondat elég volt ahhoz, hogy a nép – akik nem voltak Mózes szintjén – félreértsék a helyzetet. A sivatagi jelenet csodája nem tűnt többnek varázslatnál vagy emberi erőfeszítésnél. A valódi csoda így szinte eltűnt a hétköznapiság ködében.
Lásd meg a csodát a mindennapokban is!
A tanítás csattanója azonban nem a múltba szól, hanem a jelenbe. „Ma is vannak csodák – csak fel kell ismerni őket” – hangsúlyozza a rabbi. Egy pohár víz, egy váratlan gyógyulás, egy megoldódó probléma – a világban sokszor rejlik Isten keze, csak mi túl könnyen magyarázzuk meg racionálisan, és nem vagyunk hajlandók azt mondani: „Ez isteni segítség volt.”
A zárógondolat szép összegzése ennek az üzenetnek: „Nem szabad leminősíteni a csodát. Mert amikor felismerjük, hogy minden, ami történik, az Isten keze által történik, akkor az életünk nemcsak értelmesebb, de szentebb is lesz.”
