Mi igazán fontos neked?
Oberlander Báruch tanítása a Vájérá hetiszakaszhoz – figyelem, tanulás és a vendégszeretet micvája
A zsidó hagyományban vendégeket fogadni nem pusztán udvariasság vagy jómodor kérdése – hanem micva, vallási parancsolat. A Vájérá hetiszakaszban Ábrahám ősapánk példáját látjuk, aki nemcsak hogy gyakorolta ezt a micvát, hanem az isteni jelenlét élvezetéből is kész volt félbeszakítani magát, hogy másokat szolgáljon.
Oberlander Báruch rabbi egy tanulságos történettel vezette be e témát.
A tanulás közepette is figyelni
Egy híres rabbi – meséli Oberlander – mindig nyitott házzal élt. Vendégeket fogadott, nem keveset, akár egy egész csoportot is. Egy alkalommal épp elmélyülten tanult, amikor észrevette, hogy egy idős vendég bajlódik a kenyérszeleteléssel. Felállt, odament, segített.
A fia álmélkodva kérdezte:
„Apám, mikor te tanulsz, teljesen belemerülsz. Hogy vetted észre, hogy ez a bácsi nem boldogul a kenyérrel?”
A rabbi így válaszolt:
„Nagyon jó a kérdés. De hadd kérdezzek én is valamit. A heti szakaszban azt olvassuk, hogy az Örökkévaló megjelent Ábrahámnak. Ez hatalmas spirituális élmény, Isten jelenléte! És mégis, Ábrahám észrevette a három idegent a távolban. Hogy lehet ez?”
A válasz egyszerű – és mégis mély:
„Amit az ember igazán fontosnak tart, azt minden körülmények között észreveszi.”
Ábrahám példája: a figyelem diadala
A Tóra így írja: „És megjelent neki az Örökkévaló… és fölemelte szemét, és látta, hogy három ember áll előtte.” A bölcsek ebből tanítják: a vendéglátás micvája még az isteni jelenlét megtapasztalásánál is fontosabb lehet.
De a rabbi itt továbbmegy: nem az az egyetlen kérdés, hogy Ábrahám mit tett, hanem az, hogy hogyan vette egyáltalán észre a vendégeket. Hiszen ha az ember teljes lényével átéli a spirituális pillanatot, akkor hogyan látja meg a „világi” dolgokat?
A válasz újra: mert számára a vendéglátás nem világi dolog volt, hanem szent kötelesség.
Mit veszünk észre?
Ez a tanítás nemcsak a rabbiknak vagy nagy embereknek szól. Mindenkinek. Mert ma is túl könnyű a figyelmünket elvonni. El vagyunk foglalva: munkával, tanulással, telefonokkal, tervekkel. De a valóban fontos dolgokat – a gyerekeink kérdését, a társunk fájdalmát, egy idős ember küzdelmét – észre kell vennünk.
„Lehet, hogy az ember Istennel van elfoglalva – de a gyereke közben sír. A felesége szólna. Egy vendég éhes.”
A rabbi tanítása világos: ne hagyjuk, hogy a „nagy dolgok” elhomályosítsák a „kis dolgok” fontosságát. Mert épp azok mutatják meg, mi fontos nekünk igazán.
Mi fontos neked?
A kérdés, amit mindannyian magunkkal vihetünk ebből a hetiszakaszból és a tanításból:
Mi az, amit minden körülmények között észreveszek?
Ha valami igazán számít, akkor nem számít, mennyire vagyunk elfoglaltak. És ha valamit sosem veszünk észre – akkor talán ideje újragondolni, hol van a szívünk fókusza.
Ábrahám példája és a rabbi története együttesen arra tanítanak, hogy a figyelem a szeretet egyik legmélyebb formája. És az élet igazi micvái sokszor épp ezekben az apró, hétköznapi pillanatokban rejlenek.
