Az olaj nem keveredik
Hanukai gondolatok a fényről és az identitásról
Hanuka egyik estéjén Oberlander Báruch rabbi három különböző közösségben vett részt gyertyagyújtáson: a Madách téren, a Nyugati téren és a Vasvári közösségben. Mindhárom alkalommal ugyanarra a kérdésre irányította a figyelmet: miért éppen az olaj lett Hanuka szimbóluma.
Minden ünnepnek megvan a maga jellegzetes eleme: szombaton a bor, Purimkor az ital, Sávuotkor a tej. Hanukához azonban az olaj kapcsolódik. Az olaj különleges tulajdonsága, hogy nem keveredik semmivel. Akármibe öntjük, mindig feljön a felszínre. Nem oldódik fel, nem tűnik el, megmarad annak, ami. És amikor meggyújtják, tiszta, erős fényt ad.
Ez – hangsúlyozta a rabbi – nem technikai részlet, hanem üzenet. Az olaj azért képes világítani, mert nem enged az identitásából. Nem próbál alkalmazkodni úgy, hogy közben elveszíti önmagát. Pont ez adja az erejét.
Hanuka tanítása ebből fakad. Akármilyen körülmények között él az ember, nem az a feladata, hogy eltűnjön, beleolvadjon vagy feladja önmagát. A zsidó identitás akkor tud fényt adni, ha megmarad önazonosnak. A hit, a micvák és a zsidó élet nem azért vannak, hogy elrejtsük őket, hanem azért, hogy világítsanak.
Egy kis fény is képes sok sötétséget elűzni – de csak akkor, ha nem hagyjuk kialudni. Hanuka erről szól: megmaradni, nem keveredni, és világítani.
