Gyertya, fakanál, toll
Peszách előtti készülődés – rendet tenni kívül és belül
Oberlander Báruch rabbi peszách közeledtével a legfontosabb előkészületekre hívja fel a figyelmet. Az ünnep egyik alapvető előírása, hogy peszách alatt nemcsak fogyasztani tilos a chámécot, vagyis a kovászos ételeket, hanem még a birtokunkban sem maradhat ilyen. Kenyér, kelt tészta és minden olyan étel, amely kovászos gabonát tartalmaz, kikerül az ünnepből – helyette macesz kerül az asztalra.
A teendő első része egyszerű: amit lehet, még az ünnep előtt el kell fogyasztani. Ami megmarad, azt vagy el kell adni nem zsidónak – a rabbin keresztül, külön jogi eljárással –, vagy meg kell semmisíteni. De a bölcsek ennél tovább mentek. Nem elég csak azt félretenni, amiről tudjuk, hogy cháméc: át kell nézni az egész lakást, minden helyiséget, hogy nem maradt-e valahol egy kis morzsa, egy darabka kenyér, valami elfelejtett maradék.
Ezért van a cháméckeresés szertartása. A szokás szerint gyertyával járják végig a lakást, sok helyen fakanállal és tollal is, hogy a megtalált morzsákat össze lehessen gyűjteni. Kabalisztikus szokás alapján tíz kis darab kenyeret is elrejtenek előre, hogy a keresés valóban konkrét eredményhez vezessen. Másnap ezeket elégetik.
A rabbi hangsúlyozza: a cháméc, amelyet eladtunk, külön, lezárt helyre kerül. Amit nem adtunk el, azt el kell égetni. A kereséshez és az elégetéshez külön áldás és külön szöveg is kapcsolódik: ezekkel az ember nemcsak fizikailag távolítja el a kovászost, hanem kimondja azt is, hogy ami esetleg még rejtve maradt, az se számítson többé a birtokának.
Peszách előkészítése tehát nem pusztán takarítás vagy konyhai rendrakás. Tudatos készülés arra, hogy az ünnep valóban új kezdet lehessen. És amikor mindez megtörtént, jön a széder két estéje, amikor már nemcsak az étel változik meg, hanem a beszéd is: újra el kell mondani az egyiptomi kivonulás történetét.
