A nehézségben rejlő áldás
Oberlander Báruch rabbi a Bámidbár hetiszakasz népszámlálásából kiindulva mutat rá arra, hogy a Tórában a számok sem véletlenek: néha éppen a matematikai részletekből derül ki egy mélyebb tanítás. Mózes negyedik könyve Izrael népének megszámlálásával kezdődik. A legtöbb törzsnél a húsz év feletti férfiakat számolják, vagyis azokat, akik hadra foghatók. Lévi törzsénél azonban egészen más szabály érvényesül: őket már harmincnapos kortól számba veszik.
Éppen ezért feltűnő, hogy Lévi törzsének létszáma még így is jóval kisebb: mindössze huszonkétezer, miközben más törzseknél húsz év felett is ötven-, hatvan-, hetvenezres számokat találunk. Rámbán magyarázata szerint ennek hátterében az egyiptomi rabszolgaság különleges dinamikája áll. József korától kezdve Egyiptomban a papi réteg kiváltságos helyzetben volt: állami támogatást kapott, nem fizetett adót, és nem kényszerítették rabszolgamunkára. A léviták, akik Izraelben a szent szolgálat törzséhez tartoztak, szintén mentesültek a kényszermunka alól.
A Tóra viszont azt mondja Izrael fiairól Egyiptomban: minél inkább sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak. A nehézséghez természetfölötti áldás társult. A többi törzs az elnyomás közepette kapta meg ezt a különleges növekedést, míg Lévi törzsének száma természetesebb módon alakult, mert nem részesült ugyanabban a nyomásban.
A tanítás Sávuot, a Tóraadás ünnepe előtt különösen aktuális. Az ember sokszor úgy érzi, jobb lenne könnyebb úton járni, kevesebb feladatot, kevesebb terhet vállalni. A Tóra azonban arra nevel, hogy a zsidóságban a komoly munka, a vállalt nehézség és a kitartás nem akadály, hanem áldás forrása. A kihívások megerősítik az embert, és sokszor éppen ott nyílik meg a természetfölötti segítség, ahol az ember nem hátrál meg, hanem hűségesen vállalja a feladatát.
