Üres oldal a könyv végén – mit írunk bele?
Oberlander Báruch tanítása Brésit hetiszakasza kapcsán: újrakezdés, hagyomány, és a zsidóság élménye nemzedékről nemzedékre
Amikor Simchát Tóra estéjén befejezzük a Tóra olvasását, szinte azonnal újra is kezdjük. Nincs szünet, nincs pihenő. A zsidó évkör körforgása tanít minket: minden vég egy új kezdet is.
Oberlander Báruch rabbi a Brésit hetiszakasz kapcsán egy különösen erőteljes tanítást osztott meg: a zsidóság egy könyv – és nekünk is van benne egy oldalunk.
Egy álom a könyvtárban
A brit főrabbi, Jonathan Sacks álomról szóló történetével indult a tanítás:
„Egy hatalmas könyvtárban jártam. Millió könyv között egyszer csak megláttam egyet, amin az én nevem állt.”
Amikor az álombeli könyvet fellapozta, sokféle kézírásban írott oldalakat talált: Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes – és minden nemzedék leírta benne saját történetét, saját zsidóságát. Majd eljutott az apjáig, aztán a nagyapjáig, és végül…
„…ott volt egy üres oldal.”
És ekkor jött rá: ez az oldal az övé. Nem más fogja megtölteni – csak ő. És ha ő nem ír bele, a könyv története megszakad.
A zsidóság – fejezetek egymás után
A zsidóság nemcsak múlt, hanem folyamat. Egy történet, amit nemzedékről nemzedékre írunk tovább. Ahogy Oberlander rabbi fogalmazott:
„A zsidóság megérkezett hozzánk. Minden nemzedék dolgozott, megírta a maga fejezetét. Most nálunk van a toll.”
A kérdés nem az, hogy van-e örökségünk – az biztos. A kérdés az: írunk-e mi is? Megéljük-e a saját zsidóságunkat úgy, hogy az továbbadható legyen?
A Brésit mindig új kezdetet jelent
Minden évben újra kezdjük a Tórát – nem unalom, hanem mélység miatt. Mert minden évben másként értjük, többet értünk, és másként tudjuk továbbadni.
„Ez jelenti újra kezdeni a Brésitet: most nekiállunk megtanulni a Tórát, megélni a zsidóságot, leírni a saját fejezetünket, és így továbbadni a következő nemzedéknek.”
Ne hagyjuk üresen azt az oldalt!
Lehet, hogy valaki úgy érzi, nincs mit írnia. De a rabbi szerint:
-
Minden szombatgyújtás, minden imádkozás, minden tórai tanulás egy újabb sor a mi oldalunkon.
-
Minden micva, minden jócselekedet tinta a mi fejezetünkhöz.
-
Minden beszélgetés a gyerekeinkkel, minden példa, amit mutatunk, örökség, amit továbbadunk.
„A zsidóság tele van élménnyel” – hangsúlyozta Oberlander rabbi. „És ezek az élmények azok, amelyek erőt adtak nekünk jó időkben és üldöztetésben egyaránt.”
A kihívás tehát nem új: megélni a zsidóságot, élvezni, tanulni, és továbbadni.
És az üzenet sem új – de mindig aktuális:
Ne tedd vissza a könyvet a polcra üresen. Írd meg a saját fejezetedet.
Kívánjunk egymásnak egy jó és értékes új kezdetet – és írjunk bele valami szépet ebbe a könyvbe.
