Nehézségek, igyekezet
Purim, Eszter könyve és az elrejtett isteni áldás
Ádár hónapjában már Purimra készülünk. Az ünnep egyik központi micvája Eszter könyvének felolvasása pergamen tekercsből. Van azonban egy különös sajátossága ennek a bibliai könyvnek: Isten neve egyszer sem szerepel benne nyíltan. Rejtetten, utalásokban igen – de leírva sehol.
Ez az egyetlen ilyen könyv a Szentírásban. És ennek nemcsak teológiai, hanem gyakorlati következménye is van. Isten nevét nem szabad kiradírozni, ha egy tekercsben hiba történik. Eszter könyvében viszont – mivel nincs benne Isten neve – javíthatóak a hibák. Ezért a szófér, a szent iratokat másoló írástudó rendszerint Eszter tekercsével kezdi a munkát.
A rabbi egy történetet mesél egy kezdő szóférről, aki elkészített egy megillát, de a betűk egyenetlenek voltak: itt nagyobb, ott kisebb, kissé ferdék – látszott rajta a tapasztalatlanság. Egy barátja micvából megvásárolta tőle 1000 dollárért, majd továbbadta egy kereskedőnek azzal, hogy amennyit kap érte, annyit kap.
A kereskedő Amerikába vitte, ahol egy tehetős embernek mutogatott gyönyörű, szinte nyomtatás-szerű tekercseket. Mindegyikre nemet mondott. Végül előkerült a „tökéletlen” megilla. A vevő felkiáltott: ezt kérem – és 2000 dollárt fizetett érte.
Miért? Mert az előzők túl tökéletesek voltak. Mintha gép készítette volna őket. Ebben viszont látszott az emberi igyekezet.
Két tanulság rajzolódik ki ebből. Az egyik: az ember soha nem tudja, honnan érkezik az isteni áldás. Ami kevésnek tűnik, abból lehet a legnagyobb nyereség.
A másik mélyebb: az Isten szolgálatában nem a „nyomtatott tökéletesség” az igazi érték. Van, akinek minden könnyen megy, magától értetődően. De ahol nehézség van, ahol küzdelem, ahol látszik az erőfeszítés – ott az Ég azt mondja: ez az igazi munka.
Purim könyvében Isten neve rejtve marad. De a történet minden sora mögött ott van. Ugyanígy az életben: a nehézségek mögött is ott van az áldás – különösen ott, ahol az ember valóban igyekszik.
